Egyaránt jelen van a városban a római katolikus, a református, az unitárius, az evangélikus, a görögkeleti és a zsidó vallás háza. Közülük is kiemelkedik szépségével, egyedi stílusával a néhány évvel ezelőtt példásan felújított zsinagóga.

Miképpen a közösségek ima házai általában, a vásárhelyi zsinagóga is jól mutatja egy adott közösség gyarapodását, mind létszámban, mind anyagilag. A magánházaknál tartott szertartásoktól az országos összehasonlításban is jelentősnek számító zsinagóga megépítéséig eltelt, aránylag rövid időszak nemcsak a váráshelyi zsidóság megerősödésének időszakával, hanem az alföldi város egyik virágkorával is egybeesik.

A hódmezővásárhelyre betelepülő zsidóságról az 1748-as és 1757-es esztendőkből lelhetők fel az első írásos emlékek, de a tényleges hitélet csak 1810 körül kezdődhetett meg a városban. A zsidó közösség Károlyi György földesúrhoz fordult segítségért (1833-ban), akitől telket kértek az imaház felépítéséhez. A telket ugyan megkapták, azonban a terület nem volt alkalmas az építkezésre, így a kővetkező évben megvásárolták Matók Sámuel ügyvéd hazát, és végül abban alakították ki az első zsinagógát. 1839-ben megvásárolták a szomszédos telket is, ahol az iskolát és a rituális fürdőt rendezték be. Az új, nagyobb befogadó képességű zsinagóga felépítésének gondolata az 1850-es években merült fel a közösségben. A tervezési pályázatra beérkezett művek alapján Busch Miklós szentesi építőmester bízták meg a tervezési is kivitelezési feladatok elvégzésével. Az 1857-re elkészült, romantikus stílusban épült zsinagóga homlokzata emeletes házéhoz volt hasonló, annak a felfogásnak a szellemében, hogy külsejében ne hasonlítson keresztény templomhoz.

A zsinagóga felépítésétől a századfordulóig eltelt időszak alatt a hódmezővásárhelyi zsidóság lélekszáma a tízszeresére növekedett. A város virágkorát élte, a jelentősen megnövekedett létszámú és gazdaságilag is megerősödött zsidóság ekkor érezte elérkezett az időt egy új, a társadalmi rangjukat jobban kifejező zsinagóga megépítésére. Az első elképzelések szerint egy teljesen új imaházat emeltek volna azonban az 1906-ban kiírt pályázatra beérkezett tervek nem nyerték el a bíráló bizottság tagjainak a tetszését. Végül Müller Miksát a Szegeden és vásárhelyen számos épülettel büszkélkedő építészt bízták meg, igaz, ekkor már csak az átalakítás terveinek elkészítésével. Az 1906 és 1908 között lezajlott átépítés során a legjelentősebb változást az új főhomlokzat kialakítása hozta. Az eklektikus felépítésű, de nagyobbrészt szecessziós díszítményeket viselő főhomlokzat centrális hatásúvá teszi az eredetileg hosszanti elrendezésű épületet. A mór elemeket is viselő homlokzat valójában egyetlen hatalmas kapuépítmény, amely a hármas bejárattal együtt magában foglalja az előcsarnokot is. Öblösödése a középkori katedrálisok befogadó kiképzésére emlékeztet. A bejárat felett óriási méretű, színes rózsaablak körül az alábbi felírat olvasható: „Azt mondom az Örökkévalóról: menedékem és váram, Istenem, akiben bízom.”. A templomtér nagysága nem változott az átépítés során. A belső teret három oldalról a női karzat veszi körül, a kóruskarzat a frigyszekrény fölött, a bima szemben, elől van.
A hódmezővásárhelyi azon kevés magyarországi zsinagóga közé tartozik, amelyek berendezésükkel együtt maradtak meg. A nem túldíszített, egyszerű, inkább a színek harmóniájával ható, kézzel faragott padokat eredeti állapotukban helyreállítva láthatjuk a zsinagógában.