Műgyűjtő és a kémia doktora – Dr. Kohner Adolf báró

Share |

mazsina_kohneradolf_webre.JPG
Dr. Kohner Adolf „szászbereki” báró, aki egyben a fizika és a kémia doktora is volt. Saját, világszínvonalú földbirtokán gazdaképzőt tartott fenn, ahonnan országszerte elismert, nagy tudású agrárszakemberek kerültek ki. Emellett szív­ügye volt a kultúra és a művészet is. A birtokon a paraszt­ság körében hagyományőrző egyleteket működtetett. 


Magyar Zsidó Nagyjaink

 

Pári Mirella, Szegő András

 

Dr. Kohner Adolf „szászbereki” báró, aki egyben a fizika és a kémia doktora is volt. Saját, világszínvonalú földbirtokán gazdaképzőt tartott fenn, ahonnan országszerte elismert, nagy tudású agrárszakemberek kerültek ki. Emellett szív­ügye volt a kultúra és a művészet is. A birtokon a paraszt­ság körében hagyományőrző egyleteket működtetett.

A szászbereki kastélyban – amely ma az általános iskolának ad helyet – pedig nyaranta festők, szobrászok alkothat­tak, így a báró lányának, a festőművész Kohner Idának a férje, Farkas István, az idehaza kevéssé ismert kiváló festő­művész és baráti köre, a magyar impresszionista festészet kiemelkedő alakjai. Szintén a kastélyban lakott népdal­gyűjtő útja során Bartók Béla és Kodály Zoltán is.

Az ország legtanultabb nagybirtokosai és nagyipa­rosai közé tartozott. Sokoldalú és nagyon értékes tevé­kenységet fejtett ki a gyáriparban és az agrármunkában, amelynek egyik vezető egyénisége volt. A zsidó élet sok hasznos mozgalma fűződött az ő nevéhez. Mint az Izra­elita Országos Iroda elnöke a kongresszusi alapon álló magyar zsidóság vezére volt. Az Országos Magyar Izraeli­ta Közalapnak elnöke, a Ferenc József Rabbiszeminárium vezérlőbizottságának volt a tagja.

Műértő, műgyűjtő és a művészetek mecénásaként szer­zett nevének általános elismerést. Vezető szerepe volt az Országos Képzőművészeti Társulatban. Az 1902-ben megnyílt szolnoki művésztelepnek pedig egyik alapítója, fő mecénása. Kollekciója tipikus 19. századi polgári műgyűjteménynek számított: a szinte kötelező antik szőnyegeken kívül a 17. századi holland mesterek alkotásai és a modern francia impresszionista és postimpresszionista festők művei jelen­tek meg benne a legnagyobb súllyal. Néhány Waldmüller és Schindler mellett a magyarokat Markó Károly és Mészöly Géza képviselte. De megtalálható volt gyűjteményében Munkácsy három képe, Paál László tájképei, Szinyei Merse Pál Pacsirtája, melyet később a Szépművészeti Múzeum­nak ajándékozott, továbbá nagybányai és szolnoki festők.

Gyűjtői tevékenységének anyagi lehetőségeit szerte­ágazó ipari, kereskedelmi és banki érdekeltségei alapoz­ták meg. Kohner a század első évtizedeiben az egyik legvagyonosabb zsidó nagypolgárnak számított. Anyagi gyarapodása a toll- és gyapjúkereskedelemtől indult, később jelentős földbirtokok, élelmiszer- és vegyipari vállalkozások, valamint bankház működtetése is hozzá­járult gazdagodásához. A Kohner A. és Fiai cégnek óriá­si kiterjedésű és mintaszerűen vezetett birtokai voltak Szászbereken, ahol elsősorban állattenyésztéssel és konzervgyártással foglalkoztak.

Kohner Adolf a zsidó nagypolgárság több kiemelkedő alakjához hasonlóan számos társadalmi és politikai elisme­résben is részesült, I. Ferenc József 1912-ben bárói ranggal jutalmazta, és az udvari főtanácsosi címet is kiérdemelte.

Kohner Adolf rendkívül sokat köszönhetett 1894-ben elhunyt édesapjának: Kohner Károly nem csupán a vagyon felhalmozásában, de a műgyűjtésben is jeleskedett.

A harmincas évek elején azonban egy balsikerű valuta­spekuláció a cég és a gyűjtemény sorsát is megpecsételte. 1933-ban a tönkrement vállalat és a felhalmozódott adóssá­gok arra kényszerítették Kohnert, hogy gyűjteménye nagy részét aukcióra bocsássa. Az árverésre 1934 februárjában került sor az Ernst Múzeumban. Emellett kénytelen volt elad­ni Damjanich utcai palotáját is. Csupán három évvel élte túl gyűjteménye felbomlását.

A Múlt és Jövő 1937-es rövid nekro­lógja szerint, „midőn az anyagi körülmények visszavonulásra kényszerítették, méltóságteljesen viselte sorsát, elmerült könyveibe, melyeknek világában mindig otthonra talált”.

1937. január 30-án hunyt el, február 2-án helyezték örök nyugalomra a Salgótarjáni úti zsidó temetőben. Gyerme­kei: Károly, Ida, Lujza, és Katalin.

Forrás: Art-Magazin, Magyar-Zsidó Lexikon, Gudenus-féle Magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája lexikon