Kovács Gábor

A Bocskai úton épült zsinagógának illetve a Károlyi Gáspár téren lévő imaháznak a múlt század harmincas éveinek a végétől a közelmúltig rendszeres látogatója voltam, ezért szeretném pontosítani, illetve kiegészíteni Petrovics Péter írását.

Budapest 1944-45-ös ostroma idején a templom több héten át a frontvonal közelében volt, ezért az épület súlyosan megsérült. Újbóli megnyitására 1945 őszén Ros Hasanákor került sor. Emlékszem arra, hogy az ünnepen néhány orosz tiszt is imádkozott a templomban. A felszabadulás után a körzet első rabbija a fiatalon elhunyt, méltatlanul elfelejtett Klein Miklós volt. A tóratekercseket és a kegytárgyakat az épület gondnokai, a keresztény Badin család rejtette el 1944-ben. A templom alagsora az ifjúság otthona volt, ahol az Illés prófétáról elnevezett cserkészcsapat működött, de a diszkriminációs törvények miatt, később csak „csapat” maradtunk. A helyet 1945-49 között, a Hanoár Hacioni fiataljai foglalták el.

A mintegy ezer fő befogadására épült templomot nem államosították, hanem a hitközség a eladta. A hívők száma megfogyatkozott és az épület kihasználatlanná vált. Sokan a holokauszt idején pusztultak el, köztük volt Dr. Takács Pál körzeti rabbi is. Számosan viszont az 1956-os események után távoztak külföldre. A hatvanas évek elejéig a templomban illetve, az épület alagsorában lévő kultúrteremben rendszeresen megtartottuk a péntek esti és szombati istentiszteleteket. Gyakoriak voltak a kulturális programok, amelyeken olyan neves zsidó művészek léptek fel, mint Kabos László, Kishegyi Árpád és mások. A rendezvényekre más körzetekből is jöttek látogatók.  A templom utolsó rabbija, Hochberger László volt.

Az épületben jelenleg TIT stúdió működik, amelynek igazgatónője, a humanista gondolkozású Juhász Nagy Ágnes már több alkalommal rendezett a zsidó múlttal és jelennel foglalkozó kiállítást. A régi hívők és a XI. kerületi önkormányzat képviselői a holokauszt 60. évfordulóján emléktáblát helyeztek el az egykori zsinagóga bejáratánál.

A körzet egykori tagjainak az erejét és összetartását mutatta, hogy a hatvanas évek közepén, egy e célra átalakított kis házban, megnyitották az új imaházat, ami megfelelt az akkori igényeknek. A későbbi években, több vidékről Budapestre költözött, a vallásos hagyományokhoz ragaszkodó személlyel bővült a közösség, akik erősítették és fenntartották a hitéletet, de ez már egy másik történet.