Magyar Zsidó Nagyjaink - Auer Lipót
Pári Mirella, Szegő András / 2009. augusztus
1845. június 7-én született Veszprémben. A magyar származású hegedűművészek közül a századfordulón ő futotta be a legfényesebb karriert. A zseniális tehetségű hegedűs a pedagógusok és hegedűvirtuózok világszerte elismert nesztora volt.
Zenei hajlamait korán észrevették. Pestre került és itt kezdte meg tanulmányait. Tudásszomját azonban nem elégítette ki az akkori Pest, ahol a Pest-budai Hangászegyesületi Zenedében Ridley-Kohne Dávidnál tanult. Bécsbe utazott, ahol Jakob Dont-nál tanult. Ragyogó pályafutása ott kezdődött, amikor a szintén magyar-zsidó származású Joachim Józsefhez került, aki fényes jövőt jósol fiatal tanítványának.
Első szerződése a düsseldorfi Operához kötötte (1864), amelynek hangversenymestere lett. Két évvel később Hamburgba szerződött át. 1868-ban Oroszországba hívják, és elfogadja a szerződési ajánlatot. Szentpétervárra költözött. A cári udvari Operaház szólistája, a pétervári Zeneakadémia tanáraként működött Oroszországban. 1887-92-ig a cári zenekar dirigense volt. Nagyon megszerették az udvarnál ezt a kiváló zenészt, aki elérte a megbecsülésnek legnagyobb fokát is: a cár elismerése jeléül belső titkos tanácsosnak nevezte ki.
A Szentpétervári Konzervatóriumban tanított 1868-tól egészen 1917-ig. Ebben az időszakban igen sok művet dedikáltak neki, annak ellenére, hogy Csajkovszkij hegedűversenyének dedikációját elutasította, a művet meg egyenesen játszhatatlannak minősített (a sors fintora, hogy élete folyamán még többször előadta).
Az ő nevéhez kapcsolódik az úgynevezett pétervári vonófogás, ahol a mutatóujjnak és a csuklónak nagyobb szerep jut, mint korábban bármikor. Ezt a technikát sok kadenciájában alkalmazta.
Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után az Egyesült Államokba menekült. A „Curtis Institute of Music” (Philadelphia) és „Institute of Musical Art” (New York) intézményekben tanított. 1926-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Élete hátralévő részében is ízig-vérig hegedűvirtuóz és karmester maradt.
82 éves korában pedig karmesterként is bemutatkozott a New York Philharmonic élén.
Élete végéig megtartotta kapcsolatait Magyarországgal, számos hangversenyt adott szülőhazájában is. Művészete elismeréseként a Budapesti Filharmóniai Társaság tiszteletbeli tagjává, a Zeneakadémia pedig tiszteletbeli tanárává választotta.
Nem sok egyéni művet írt, a legkiemelkedőbb talán a Rhapsodie hongroise hegedűre és zongorára. Könyveket is írt: Violin Playing as I Teach It (1920) és My Long Life in Music (1923). Ezeknél híresebbek viszont a kadenciái: gyakorlatilag az összes nagyobb hegedűversenyhez írt, Mozarttól Beethovenen át egészen Brahms műveiig.
Világhírű hegedűművészek sora került ki osztályából, köztük Misha Elman, Nathan Milstein és Jascha Heifetz.
1930. július 15-én hunyt el, Drezda mellett, Loschwitz-ban.
2006 óta Kő Pál szobrászművész által készített dombormű őrzi emlékét szülővárosában, Veszprémben.
Forrás:
Az Újvári Péter által szerkesztett 1929-es kiadású Magyar Zsidó Lexikon
Magyar Életrajzi Lexikon
Budapest Music Center adatbázisa
