A Szabad Zsidó Tanház évadzáró programja
2008. május 17. szombat, 19:00 óra
A keresztes háborúktól dúlt Jeruzsálem falai közt titkokkal, felismerésekkel terhes történet szövődik. Tűzből kimentett szép lány, lépre csalt „hitelező”, kegyelem a halál kapujában, pálmafák. Kelet kincsei. Lassan bontakozik ki, hogy ki kicsoda, nemcsak származását, de belső tartását, valódi értékét tekintve is. Megható, felemelő, olykor mulattató játék az új műfajt teremtő Lessing világhírű művéből.
Szereposztás:
Szaladin szultán: Fenyő Ervin
Szittah, a húga: Babják Annamária
Náthán, gazdag zsidó: Papp Zoltán
Recha, a fogadott lánya: Andruskó Marcella
Daja, keresztény nő Náthán házában, Recha társalkodónője: Andai Kati
Egy ifjú templomos lovag: Ruszina Szabolcs
Egy dervis: Gaál Péter
A jeruzsálemi pátriárka: 
Bezdán József
Egy barát: Nagy Miklós
Narrátor: Varga Kata
Zenészek: Rottenhoffer Attila, Ungár Ágnes, Kiss Noémi
Zene: Rottenhoffer Attila
Dramaturg: Papp Zoltán
Rendező: Urayné Kovács Zsuzsa
G. E. Lessing XVIII. századi német író legjelentősebb műve a Bölcs Náthán.
A darab mintapéldája az un. hamburgi dramaturgiának, amely szakít az arisztoteleszi hármas egység és katarzis elmélettel. Lessing evangélikus lelkész fia volt. Élete tragikus fordulatokkal teli; szegényen, magányosan halt meg 52 évesen. (Testét tömegsírba temették közpénzből.) Darabja mégis az elfogadásról, a toleranciáról, és a mindenütt jelenlevő szeretetről szól – elgondolkodtató és roppant szórakoztató módon.
A Bölcs Náthán drámai költemény 1779-ben, Lessing utolsó alkotói periódusában született, mintegy a drámaírói életmű epilógusaként. Az epilógus itt valóban összegzést jelent: ebben a műben a felvilágosodás eszmerendszere, amelynek középpontjában az ész kormányozta belátás áll, úgy találkozik össze a dráma szenvedélyes egyoldalúságot, cselekedetekben megnyilatkozó embereket követelő műfajával, hogy egyik sem halványul el, nem gyengítik egymás kölcsönösen tiszta törvényeit. A választott forma, a mesedráma kiváltképp alkalmas a lényegi ellentét művészi feloldására; a távoli vidéken és távoli jövőben - a muzulmánok meghódította Szentföldön, a keresztes háborúk korszakában - játszódó cselekmény erőszakos stilizálás nélkül, fokozatosan az eszmék dialógusa lesz, amely mindvégig inkább összhangjának emelkedettségével, s nem a kemény diszharmóniák következetes érvényesítésével köti le a figyelmet.
A szereplők, a bigott elfogultság gonosz hatalmát képviselő pátriárka kivételével, valamennyien a legjobbra és legnemesebbre törekednek. Szaladin szultán olyan jóságos uralkodó, amilyen csak a felvilágosodás merészen szép utópiáiban lehetséges, aki megkegyelmez még az ádáz ellenségnek, a templomos lovagnak is, csak azért, mert eltűnt fivérére emlékezteti. A templomos lovag hasonlóképpen idealizált: a kereszténység legvonzóbb tulajdonságai testesülnek meg benne, s Náthán pedig, a bölcs zsidó, a vallások őseredeti egységének hordozójaként nő a dráma címszereplőjévé, a legfőbb jó, a szeretettel párosult értelem megingathatatlan letéteményesévé.
A szép eszmék dialógusa azáltal emelkedik a nagy drámák rangjára, hogy Lessing a belátás erényének fénye mellett az indulat, a másik iránti gyűlölet bármikor felszítható parazsát is érzékelteti - elég egy félreértés, egy homályos folt, amelyen az értelem nem képes azonnal áthatolni, és a derűt sugárzó világ hamar lángba borulhat. Ez a felismerés és a belőle következő feszültség avatja ma is eleven műalkotássá ezt a drámát, amelyben írójának tán a leginkább sikerült a nagy példával, a shakespeare-i művészet lényegével azonosulnia: Náthán valóban közeli világirodalmi rokona a Vihar Prosperójának.
Időpont: 2008. május 17. szombat, 19:00 óra
Helyszín: Bálint Ház
Cím: Budapest VI. ker., Révay u. 16.
Jegyár: 1000 Ft.
