Pári Mirella, Szegő András
A magyar zenei előadó-művészet legendás alakja. Budapesten született, 1914. július 5-én. Csodagyerekként kezdte pályáját, már nyolcéves korában koncertezett, Beethoven C-dúr zongoraversenyét játszotta. Tizenkét évesen adta első hangversenyét külföldön; Zürichben Mozart A-dúr és Schumann a-moll zongoraversenyével mutatkozott be.
A budapesti Zeneakadémián Székely Arnold és Dohnányi Ernő tanítványa lett. Fischer Annie így a Lisztig visszavezethető nagy magyar zongoraiskola neveltje, örököse.
Fischer Annie világraszóló karrierjét az első budapesti Liszt-zongoraverseny fődíjának elnyerése indította el 1933-ban. A következő években már Európa legnagyobb városaiban és leghíresebb koncerttermeiben játszott. Olyan karmesterek voltak a partnerei mint Fritz Busch, Bruno Walter, Knappertsbusch, Mengelberg, Ansermet, Karajan, Böhm, Matačic, Weingartner, Maazel, Barbirolli, Riccardo Muti, Adrian Boult, Sawallisch, Klemperer, a magyarok közül Dohnányi, Fricsay, Ormándy, Solti, Széll, Ferencsik.
1937-ben házasságot kötött a kiváló zenekritikussal és esztétával, Tóth Aladárral. 1941-ben férjével, a zsidótörvények és a nyomuló antiszemitizmus elől Svédországba mentek, s csak a háború befejezése után, 1946-ben tértek vissza Magyarországra. Tóth Aladár elfogadta a magyar művészeti élet egyik legjelentősebb pozícióját, az Operaház igazgatója lett. Ebben az időben dolgozott Budapesten Otto Klemperer, akinek hároméves működése sokban segítette az újraindulás gondjaival küzdő zenei életet.
Fischer Annie-t visszatérésekor eufórikusan köszöntötte mind a hazai mind a külföldi közönség és a kritika egyaránt. Ekkorra lényegében megszilárdult a repertoárja: Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin, Liszt legnagyobb művei alkották műsorait. Az idő múlásával, a hatvanas évektől lassan megváltozott Fischer Annie zongorista-habitusa, és a virtuóz pódiumművészből egyre elmélyültebb, eszköztelenebb, szinte csak a zenei igazságra figyelő muzsikus lett. Idős korában a beszámolók a század legnagyobbjaival együtt kezdik emlegetni. Háromszor tüntették ki Kossuth-díjjal (1949, 1955, 1965).
Fischer Annie egy ma már letűnt - sokak által aranykorként emlegetett - világ előadó-művészi hagyományát őrzi, menti át a háború utáni korba, amikor a zenei ízlés apránként, de gyökeresen megváltozott.
Az utolsó másfél évtizedben megritkultak hangversenyei, Budapesten szinte egyáltalán nem lépett föl, de külföldön még vállalkozott egy-egy turnéra. Ellentétben a koncerttermekkel - nem szerette a stúdiókat, ezért sajnos viszonylag kevés lemezfelvétele maradt hátra. Visszavonultságában is állandó figyelemmel kísérte a zenei életet, s amikor ereje engedte, még utolsó évében is megajándékozta néhány hangversennyel a hazai, az olasz és a japán közönséget. 1995. április 10-én halt meg, szülővárosában, Budapesten.
Forrás:
BMC – Budapest Music Center
Fischer Annie - Klasszikus és Jazz Lap-, Könyv- és Hanglemezkiadó
