A Lágymányosi zsinagóga története és zenei élete (1. rész)

Petrovics Péter rabbihelyettes szak III. évf.

A lágymányosi zsidó közösség imaterme jelenleg a XI., Károli Gáspár tér 5. sz. alatt működik, egy 2001-ben szépen felújított – jelenleg pedig bővítés alatt álló – épületben, amelyet a Budapesti Izraelita Hitközség 1962-ben vásárolt meg.

Különböző források egymástól eltérő közléseivel szemben a hivatalos iratokból egyértelműen kiderül, hogy - hasonlóan egyéb egyházi ingatlanokhoz - a közösségnek korábban otthont adó lágymányosi zsinagóga épületét (XI., Bocskai út 37. / Zsombolyai u. 6.) még 1950-ben államosították, és 1966-ban adták a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kezelésébe. Nem sokkal később, 1969 decemberére a TIT Természettudományi Stúdiója működött falai között. Ezzel az épület sorsa eldőlt: ami abból a II. világháborút kiállta, azt az átalakítás barbár munkája végleg megcsúfolta – tönkretéve egy kiváló építészeti alkotást és arcul csapva egy vallási érzületet – a kádárizmus amúgy már puhuló diktatúrája alatt, a beinduló "új mechanizmus" közepette.

Az egykori zsinagógaépület már csak azért is érdemes a részletes bemutatásra, mert a főváros eme városképileg jelentős pontján, mind korszerű megjelenésével, mind kiváló alaprajzi megoldásával a korabeli kritikusok elismerését is kivívta.

Már csak az idősebbek emlékeznek az 5697 esztendő Tisri elsején (1936. szeptember 17-én) a Lenke úton (jelenleg Bocskai út) felavatott, ezer személyt befogadó zsinagógára. A templom felépítése azért vált szükségessé, mert a múlt század harmincas éveinek az elején már négy imaterem működött Lágymányoson illetve Kelenföldön.

Markáns, díszítés nélküli formáival, vasbeton váz- szerkezetével új irányt mutatott a zsidó templomépítészetben. Mivel azonban a II. világháború előtt Budapesten több zsinagóga már nem épült, így az adott építkezés ugyanakkor egy korszak lezárását is jelentette.

A templom valójában egy tervezett épületkomplexum első ütemeként készült el, a további, különböző rendeltetésű épületrészek (iskola, rabbi ill. kántorlakás, irodák) megvalósítására azonban nem került sor. Igaz, a bővítési terv sem sokáig tartotta magát: a Népszabadság Budapest mellékletének, 2001. december 22-i közlése szerint 1938-ban már állt a zsinagóga mellett (Zsombolyai u. 4.) az a ház, melyről az Újbuda 2002. január 9-i száma kiegészítőleg megjegyzi, hogy egyenest vitéz nagybányai Horthy Miklós felesége, született Jószási Purgly Magdolna építtette hadiárvák számára. (Az épület 1956-ban a rendőrség birtokába került, ahol aztán a legutóbbi időkig működött is a XI. kerületi rendőrkapitányság.) Az 1920-as évek időszaka a kortárs utat követve lényegében igazolja azt a megállapítást, hogy a Bauhaus eszméjét elsősorban zsidó építtetők vallották magukénak. Kitűnt ez később a Novák Ede és Hámor (Hamburger) István tervezte lágymányosi zsinagóga épületénél is, jóllehet travertin kőburkolata, vörös márvány ablakkeretezései, fölül ívesen záródó ablaknyílásai mind olyan elemek, melyek nemigen mutattak rokonságot a Bauhausszal, utaltak inkább a zsinagóga- építés romantikus-keleties hagyományára. Nagyvonalú felfogása, álló ablakai, mértéktartó fényűzéssel kiképzett előcsarnoka közelebb álltak a tradicionális építészethez, bár tervezői nem támaszkodtak meglévő mintára; önálló gondolkodásból és művészi érzésből fakadó lelkesedéssel oldották meg feladatukat, mely szeretetteljes elmélyülésről tett tanúságot

A kelet felé való tájolás miatt a templom főbejárata a Zsombolyai utcára került. A telek méretei és formája ettől függetlenül is fejtörést okozhatott a tervezőknek, de annál dicséretesebb a munkájuk: minden részletre kiterjedő figyelmük az egyensúlyteremtés kitűnő példáját adta. Komoly meggondolást igényelt a 27x25 méter alapterületű és mintegy 14 méter magas templomtér befedését szolgáló szerkezet megválasztása, belső oszlop vagy pillér mellőzésével, de a határoló falak szélnyomás elleni megfelelő stabilizálásával. Legcélszerűbbnek alsó bordás vasbeton födémmel kombinált rácsos tartók alkalmazása látszott. A 4,5 méternyire előreugró hatalmas lebegő női karzat úgyszintén minden alátámasztás nélkül került a helyére. Impozáns és festői monumentalitást eredményezett az így előálló óriási belső tér, a tér megvilágítása, a keleti szőnyegként ható ragyogó üvegezés, a nagyvonalú kazettás mennyezet a hófehér falak, az égszínkék szentély. A szentély falának travertinnel burkolt része fölött a kórus öt íves loggiás fülkéje nyílott, ahova az orgonát is helyezték. Ahogy a főbejárat ajtóíveivel, ugyanúgy eme fülkeívekkel teljes egyezésben volt a templom mindkét oldalfalán végigmenő hatalmas méretű íves lezárású ötös ablakcsoport. Az ablakok bordaosztása, a Szentírásból vett szimbolikus motívumok ritmusa nemcsak kiegészítette az architektúrát, de egyben biztosította a nagyszerű megvilágítási hatást is.

A női karzat konzolainak lehorgonyzása, a számos hő- és hangszigetelési, valamint akusztikai probléma, a lágymányosi nehéz talajviszonyokkal való megküzdés, a keserű sóval telített források feltörésének megakadályozása, a számos világítástechnikai kérdés, a templom gazdaságos központi légfűtése mind olyan feladatok voltak, melyek komoly felkészültséget igényeltek. Felavatása 1936. szeptember 13-án volt. Érdekes társadalmi pillanatfelvétel maga az avatás akkor, azon a verőfényes vasárnap délelőtt!

A zsidó nagyünnepek előtt (1936. szeptember 17. csütörtök =5697. tisri 1., az újév első napja) avatták fel a budai hitközség Szent Imre városi körzetének új, impozáns templomát a kormány és az összes hatóságok képviselőinek jelenlétében. Az avatóünnepségre ezrek zarándokoltak el a feldíszített templomtér elé, ahol díszőrségként lovas rendőrök sorakoztak fel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében Jalsoviczky dr. osztályfőnök, a főváros képviseletében Lamotte Károly alpolgármester, a magyar királyi honvédség részéről Kovács tábornok, a főkapitányság részéről Helényi Imre főkapitány-helyettes egy magasabb rendőr főtisztviselőkből álló küldöttség élén jelent meg. Rajtuk kívül képviseltette magát az Országos Frontharcos Szövetség, a zsidó cserkészcsapatok, továbbá a felekezeti előkelőségek részéről Stern Samu udvari tanácsos, a pesti izraelita hitközség és az Országos Izraelita Iroda elnöke, Wertheimer Adolf, a Zsidó Múzeum és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke - nem sokkal később a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának új elnöke. Ott voltak: Vida Jenő és Fleissig Sándor felsőházi tagok és még igen sokan a közélet előkelőségei közül.

A cserkészek kürtje felharsant és baldachin alatt hozták a Tórákat a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) út 4-6. szám alatti imaházból a Lenke (ma Bocskai) úti új templom előtti térre, ahol a megjelent előkelőségek az erre a célra felállított díszsátorban várakoztak. Amint a menet megérkezett, Tyroler József építészmérnök, az építőmunka kivitelezője átadta az új templom kulcsát Novák Ede és Hamburger István tervező építőművészeknek, akik azt Vető Sándor kultur-előljárónak, az építőbizottság elnökének nyújtották át egy rövid beszéd kíséretében, amelyben elmondták a templom építésének történetét. A bizottság elnöke a kulcsot a budai izraelita hitközség elnökének, Krieszhaber Adolfnak adta át, aki Lamotte Károly alpolgármestert kérte meg arra, hogy I-tennek újonnan emelt házát nyissa meg. Miközben a budai zsidótemplomok egyesített énekkórusa Alpár Ignác vezetése alatt zsoltárokat adott elő, a közönség bevonult a templomba, ahol pompás kép tárult elébe. Szemközt hatalmas szentély, oldalt színes üvegablakok, hagyományos formák és modern vonalak szerencsés vegyüléke, áhítatkeltő hangulata.

A Szent könyveket a frigyszekrény elé vitték, és miközben Sirota Sándor főkántor és Perlmann Arnold körzeti kántor zsoltárokat énekeltek, elhelyezték abban, Ezután került sor Alpár Ignác vezényletével Kiss Arnold dr. vezető főrabbinak Kelen Hugó által megzenésített Ima a hazáért című alkalmi zsoltárára, majd Kiss Arnold szárnyaló avatóbeszéde következett, melyben méltatta a templom megépítésének nagy és kegyeletes tettét. A költőien szép szónoklatát követően Benoschofsky Imre dr. főrabbi, az új templom atyja meggyújtotta az örökmécsest megindító ima keretében, majd a templomi énekkar a Halleluja-t énekelte el. A budai hitközség Zsigmond utcai templomának főrabbija, Vidor Pál mondott még ünnepi beszédet megáldotta a templomot. A templom körzeti alelnöke, Krammer Adolf megható ima kíséretében gyújtotta meg a budai zsidóság nagy halottainak emlékére készített mécsest, mely egyszersmind a(z I.) világháború zsidó hősi halottainak emlékét is hirdette. Az Országos Frontharcos Szövetség eme mécses meggyújtása közben tisztelgő állásba helyezkedett.

Krieszhaber Adolf dr. üdvözölte az avatóünnepélyen megjelent vendégeket. Csobádi Samu, a budai hitközség alelnöke méltatta a nap jelentőségét, mely beteljesedést jelentett a lágymányosi hittestvérek számára és megújhodást a nagy múltú budai hitközségnek. A Szent Imre város templomkörzetének betegen fekvő elnöke, Schwarcz Samu nevében Szilárd Bertalan dr. elöljáró köszönte meg a budai hitközségnek és elnökének gondoskodását, különös hálával adózva a fővárosnak, amely a telekadományozással a templom felépítését lehetővé tette.

Ezekre a beszédekre válaszolva Lamotte Károly alpolgármester méltatta a budai zsidóságnak az impozáns templom megépítésével tanúsított nagy áldozatkészségét és kifejezte örömét hogy a főváros egy művészi építménnyel lett gazdagabb, amelyet annak a szent célnak szántak, hogy benne lelki felfrissülést és épülést nyerjenek az istenhívő emberek. A pesti zsidóság üdvözletét Stern Samu tolmácsolta, ki a megértés, kölcsönös megbecsülés és szeretet otthonát köszöntötte az új templomban.
A Himnusz eléneklésével a szép ünnepség véget ért, de a közönség "még sokáig gyönyörködött az új templom művészi szépségében", pedig akkor minden részletében nem is volt egészen kész. A szentély és a szószék megoldása, a színes ablakok motívumainak harmonikus összeállítása, a héber betűk szerencsésen alkalmazott ornamentikája mind emelték eme istenháza áhítatát. Külön említendő az előcsarnok artisztikus kiképzése, melynek folytán úgy hatott az előtér, mint egy különálló kis templom. Csakugyan: a téli istentiszteletek céljait szolgálta, mikor is szükségtelenné vált a mintegy 1000 személy befogadására alkalmas nagy templomtér kifűtése. A ruhatárak is itt nyertek kialakítást.

A békés helyzet azonban rövid ideig tartott. Az 1938-as első, majd az ezt követő további zsidótörvények folyamatosan korlátozták a zsidónak tekintett személyek jogait és életlehetőségeit. A közelgő veszély jele volt az is, hogy a Bocskai úti zsinagógát rendszeresen látogatta, több a nácik által 1938-ban megszállt Ausztriából elmenekült hittestvérünk. A negyvenes évek elejétől az embertelen munkaszolgálat miatt jelentősen megcsappant a templomba járó férfiak száma.

Az 1943-44 tanévben a Baracs Károlyról elnevezett elemi iskola egyes osztályai átmenetileg a rabbi szobában és más helyiségekben működtek. 1944-ben, rövid idővel a német megszállás után, a hatóságok raktár céljára vették igénybe a templomot. A közeli sárga csillagos házak lakói számára 1944. őszén a nagyünnepi istentiszteleteket ezért a Váli-utca-i zsidó elemi iskola épületében tartották meg. A fenyegető tragédia árnyékában, Dr. Takács Pál rabbi prédikált a szükség imaházban.

Budapest ostroma idején, 1944-45 telén a német hadsereg istállónak használta az épületet, amely mintegy háromszáz méterre volt a közeli vasúti töltésnél öt hétig húzódó frontvonaltól. A megmaradt hívek életerejét mutatta, hogy a felszabadulás után 1945 szeptemberében, Ros Hasono előestéjén a zsinagóga ismét megnyitotta kapuit. Az ünnepen egyébként néhány orosz tiszt is imádkozott a templomban.

Alig állt az épület 30 évig, már hozzá is fogtak az átépítéséhez, amivel legjelentősebb építészeti értékeit számolták föl. A külső falak határolta osztatlan belső terét szintekre tagolták, melyeken különböző helyiségeket alakítottak ki. Ennek következtében az ablakokat is felszabdalták, lekerekített záródásaikat kisarkították. A külső díszítéseket maradéktalanul eltávolították. Épp a megváltozott funkció igényeinek megfelelően.

A templomablakok megmentett táblát a Rabbiképző Intézet templomába kerültek. Az építmény eredeti rendeltetésére ma már csak a kovácsoltvas kerítés menóra díszítése utal, ha egyáltalán feltűnik valakinek a sűrű sövényfal előtt.

A templom alagsorában működött az Illés prófétáról elnevezett zsidó cserkészcsapat. A cserkészek egykori helyét 1945 őszén a Hanoár Hacioni, Chajim Weitzmannról elnevezett szervezete foglalta el. A Magyar Cionista Szövetség "önfeloszlatása" után, 1949. áprilisában a hanhacok budapesti és vidéki szervezeteinek tagjai a templom alagsorában, ezen a kevésbé feltűnő helyen köszöntek el egymástól. Számosan Izraelbe vagy más országba mentek, néhányan itt maradtak.

A körzet, felszabadulás utáni újjászületésében nagy szerepe volt Bleier Andor elnöknek, akit tisztségében Grósz Nándor követett, valamint Goldberger Sándornénak, a nőegylet vezetőjének is.

A budai körzet Bocskai úti zsinagógáját az októberi események erősen megrongálták. A templom restaurálása most az állam költségén befejeződött. Szeptember 8-án igen nagy közönség jelenlétében ünnepi istentisztelet keretében adták át a megújult és eredeti szépségében helyreállított I-ten-házát szent rendeltetésének.
Sirota Sándor főkántor emelkedett, áhítatosan szép Má Tauvu imája után az énekkar Lisznyai Gábor karnagy vezényletével Kodály Zoltán feldolgozásában a Boruch Sém Kövaud megrendítő himnuszát adta elő, majd a főkántor éneke közben elhelyezték a frigyszekrényben a Tórákat. Hochberger László rabbihelyettes áhítatos imája után Sándor körzeti kántor mincha imája következett, amelynek keretében dr. Sándor László énekelte Ravel Kaddisát művészi erővel.

Dr. Benoschovsky Imre főrabbi avatóbeszédében elmondta, hogy harmadszor avatja a templomot. A templom osztozott a hívek sorsában, az elnyomás idején - már az avatáskor - a gyűlölet kövekkel törte be a gyönyörű ablakokat, a német megszállás napjaiban deportálás gyűjtőhelye lett a templom, októberben újra pusztulás fenyegette, de hittel és bizalommal mindig újra építettük, mindig újra kezdtük benne életünket.

Farkas Sándornak, az Állami Operaház örökös tagjának áhítatot keltő éneke és az énekkar szép zsoltár-éneke után a főrabbi áldása fejezte be az áhítatos szépségű, választékos emelkedettséggel megrendezett ünnepséget.

Egy pár név, akik szolgálatot teljesítettek a körzetben
Az elemi népiskola hittanórájára tanfelügyelőként Dr. Heller Bernát professzor látogatott, a mártír Dr. Takács Pál körzeti rabbi, pedig egyben a gimnázium vallástanára is volt. Dr. Benoschofsky Imre főrabbi, aki évekig a templomban rabbiskodott. A fiatalon, 1948-ban elhunyt Dr. Klein Miklós, a tudós Dr. Komlós Ottó, valamint a templom utolsó rabbija, a fáradhatatlan Hochberger László volt. A zsinagóga nagyszerű kántorai voltak Feleki Rezső, Sándor Ernő, Vándor Jenő és mások. Az orgonán pedig egy szegedi fiatalember, a mai is aktív zenetudós Kármán György játszott.

Kármán György visszaemlékezése az egykori lágymányosi zsinagógára
„1947 óta a szegedi zsinagóga orgonistája voltam. 1949 szeptemberétől kezdve a budapesti Zeneakadémián folytattam tanulmányaimat. Ebben az időben keresett meg a Bocskay úti zsinagóga akkori főkántora: Vándor Jenő. A néhai főkántort jól ismertem, ő Temesvárott működött, mielőtt Budapestre, a Bocskay úti zsinagógába került volna. A temesvári Gyárvárosi zsinagógában, egy rokoni látogatásom alkalmával 1947-ben péntek esti és szombat délelőtti istentiszteleten őt orgonán kísértem. A lágymányosi közösség akkori főrabbija, néhai Komlós Ottó nevében felkért arra, hogy a zsinagóga orgonistája legyek. Örömmel fogadtam el a megbízást.

Akkoriban a Lágymányosi körzet tekintélyes létszámmal rendelkezett. Az elnök: néhai Gellért Gyula, mélyen vallásos ember volt és a közösség életét nagyszerűen vezette. Nőegylet is sikeresen működött, amelynek elnöke Bleyer Andorné volt. Péntek esténként és ünnepeken tele volt a zsinagóga, a kitűnő akusztika és a nagyszerű cházán biztosította a liturgikus zene magas színvonalát.

Lábbal fújtatott harmóniumon játszottam. Kis létszámú énekkar működött közre. A közösség neológ volt, így a zenei liturgia megegyezett a magyarországi neológ hagyományokkal. Az istentiszteleteket kántor-szólók is ékesítették, Vándor Jenő éneke és Komlós Ottó prédikációi mindenki számára élményt nyújtottak.

1956-ban, a forradalom után, a közösség létszáma jelentősen csökkent. Komlós Ottó főrabbi és Vándor Jenő főkántor alijázott Izraelbe és a hívek közül is sokan elhagyták az országot. Néhai Hochberger László vette át a rabbi funkciót és kántorként a Kaposvárról Budapestre költözött néhai Sándor Ernő működött a továbbiakban. A közösségi élet továbbra is megmaradt és az istentiszteleteken Lágymányos vallásos zsidósága továbbra is részt vett. Hochberger rabbi tanításait, beszédeit szívesen fogadták a hívek és Sándor Ernő érces baritonjával folytatta a zsinagóga színvonalas liturgikus zenei hagyományait.

Az akkori budai főrabbi, néhai Benoschovsky Imre, áthelyezett a Frankel Leó úti zsinagógába, ahol Sirota Sándor főkántor mellett orgonistaként működtem. A Bocskay úton húgom, Schweitzer Ivánné, Kármán Julianna vette át tőlem az orgonakíséretet. Sándor Ernő mellett, az akkor pályakezdő Lugossy László kántort is kísérte istentiszteleteken.

A zsinagóga eladása után a Károli Gáspár téren folytatódott a közösség élete. A kisméretű harmónium is ide került. Húgom még egy ideig Sándor Ernőt és Lugossy Lászlót kísérte. A későbbiekben az épület felújításra szorult, amelynek befejeztével orgonakíséretre az istentiszteleteken nem volt többé szükség."

FELHASZNÁLT IRODALOM:

1/ Barcza Tibor: 1936-2001 A lágymányosi zsinagóga története
2/ Az új lágymányosi templom, Tér és Forma, 1936. 12., 353-356.
3/ A Lenke-úti új zsidó templom, Múlt és Jövô, 1936. november, 323.
4/ Új templom Budán, Múlt és Jövô 1936. október, 291.
5/ Új templomot avatott a budai izr. hitközség, Újság, 1936. szeptember 15., 4.
6/ ÚJ ÉLET 1957 okt. 4, péntek Tisri 9.
Az ellenforradalom során megrongált és újjáépített templomok újjáavatása
7/ Kovács Gábor: Egy zsinagóga Lágymányoson, www.zsinagoga.net

A dolgozatot az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem engedélyével közöltük

***

Morvay Kinga: A jiddis nyelv Magyarországon

A jiddis nyelv eredete, európai útja

A cím jobb megvilágítása érdekében, fontos felvázolni, hogy valójában is honnan származik a jiddis. Eredetileg az askenázi zsidóság anyanyelve volt, amely a német származéknyelveként alakult ki a középkori Németországban. Ez a felnémet jellegű nyelv tartalmaz héber-arámi és ófrancia elemeket is.

Egyes régiókban szláv elemek is belekerültek a jiddisbe, természetesen, ahol szláv nyelvi környezetben élt a jiddis, ott a nyelvtani szerkezetekre is hatással volt. (a környezet nyelve ma is igen meghatározó, pl. az Egyesült Államokban sok angol szó épült be a jiddisbe: pl. beysbol, evenyu 'sugárút') Egyfajta "elrontott" német nyelvváltozatnak, zsargonnak nyilvánították Terjedését a kereskedelem, ipar nagyban elősegítette, s később sajnos az üldöztetések elől menekülők által jutott el Magyarországra is. Ez a keleti migráció a XVII: század elejéig tartott.

Az askenázi, vagyis a kelet- és közép-európai zsidók nyelve, a jiddis paradox helyet foglal el Európában, mivel területe évszázadokon át egy hatalmas nyelvi birodalmat ölelt fel, noha mindenütt kisebbségben maradt és soha nem volt hivatalos nyelv.

A jiddis nyelv és kultúra térhódítása

A 30-as évek végén 11 millió ember beszélte a jiddist. A jiddist messze a legtöbben, nyolc millióan Európában beszélték, ezeknek is fele Közép-Európában: 3,3 millióan a Szovjetunióban, 800 ezren Romániában, 250 ezren Magyarországon, 180 ezren Litvániában, a másik fele pedig Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Svájcban.

A "határokat átlépő" jiddis kultúra különösképpen virágzott Közép-Európában a két világháború között. A jiddis kultúra nem hivatalos fővárosának számított Vilnius, a litván főváros, ahol 1700 jiddis nyelvű kiadvány jelent meg, s ahol Kelet-Európa legnagyobb jiddis könyvtára működött. Ugyanezen idő alatt az egykori Szovjetunióban több mint 7 és fél ezer könyvet és brosúrát jelentettek meg jiddis nyelven. A náci népirtás és a kommunista elnyomás azonban egy elszórt kisebbség kihalásra ítélt nyelvének szerepére kárhoztatta a jiddist. A világháború és a szovjet korszak pusztítására jellemző, hogy a híres vilniusi könyvtárból a nácik és a szovjetek 20 ezer ritka könyvet loptak el a 600 éves jiddis kultúráról, s további 80 ezer könyvet adtak el papírhulladékként papírgyáraknak.

A jiddist napjainkban már csak két millióan beszélik, amelyet valaha milliók beszéltek Strasbourgtól Szmolenszkig, s ami különösen aggasztó, hogy ma már főként idős emberek és ők is csak második nyelvként. A jiddis nyelv beszélői ősi örökségként őrizték meg a héber-arámi nyelvi szubsztrátumot. A jiddis nyelvet is jiddis-héber arámi szóval mamloshn-nak, anyanyelvnek hívják.

A jiddis magyarországi jellegzetességei

A 1880-as években a mindennapos zsidó élet, szokásos beszédmód majdnem áttét nélkül a német és jiddis nyelvű színházakban, a bohózatokon át a vígjátékig és a kabarétréfáig, amely egyaránt támaszkodik a francia, az osztrák mintára és erre a budapesti zsidó talajra. Ezt reprezentálja az operett második vonala, a szatíra és a humor Gábor Andor, később Molnár Ferenc tárcáiban. A Nyugat első nagy nemzedékének tagjai "szent szörnyetegek" voltak, az volt Füst Milán és Osvát Ernő. Nagy egyéni teljesítményeikkel mind nagyobbakként és mind egyénibbként illeszkedtek a sorba és evvel képviselték zsidó értékeiket is. Az előbb jellemzett pesti irodalom tömeges jelenség, érintkezik, de voltaképpen éles választóvonallal különbözteti meg magát a Nyugat élvonalától, s külső megjelenésével is ez nyomja rá bélyegét a századelő Budapestjére és bélyegzi azt "Judapestté".

Ezt a vonulatot nem annyira a nagy teljesítmények, mint egyfajta stílus, hangulat, magatartás és technika különbözteti meg. Eredete a német, sőt jiddis nyelvű zenés színjátékokban, a pesti zsidó viccben, a német és zsidó elemeket is hordozó diskurzusban is gyökerezik.

A magyarországi zsidóság - A magyar-jiddis szógyűjtemény (1941) bevezetője szerint, a '40-es években már a magyart vallotta anyanyelvének. Fent említett zsargon jellegét természetesen Magyarországon is megőrizte, ugyanis a Monarchia korában a jiddis szavak a tolvajnyelvet, az úgynevezett "hebre" nyelvet gazdagították. A jiddis majd 200 éves hatása ma is érezhető, bár a köznyelvben szinte már fel sem tűnik annak idegen eredete, így ennek szemléltetésére érdemes azokat a szavakat összegyűjteni, és eredeti jelentésüket megvizsgálni, amely szókincsünk szerves részét képezi, mind a mai napig, anélkül, hogy tudatában lennénk.

Jiddis eredetű szavak a köznyelvben

Abrakadabra: 'csoda', 'értelmetlen beszéd', arámi eredetű szó. (Jewish Budapest, továbbiakban JP) A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint (továbbiakban ÉTSZ) keleti varázsszó, vagy értelmetlen szavakból álló írás.

Balek: 'hiszékeny ember' a török-jiddis balik- ból, amelynek jelentése 'hal'.(JB) Az ÉTSZ-ban már csak a török eredetet tüntetik fel. A mai debreceni diákszlengben 'balfácán', 'szerencsétlen' jelentésben.

Balhé: 'botrány', a héber ballahah-ból, amelynek jelentése 'rettenetes dolog'. (JB) Az ÉTSZ-ben ugyanebben a jelentésben szerepel, amely a héberből került a németbe.

Behemót: 'hatalmas', a héber behemah-ból, tsz.-ban behemot (JB) A Pallas Nagy Lexikonban ó-egyiptomi eredetűnek tűntetik fel, a p-ehe-man-ból, amelynek jelentése valószínűleg 'víziló'. Az ÉTSZ-ban is hasonló jelentés szerepel, miszerint idomtalanul nagy ember, állat a ~t, itt a hébert jelöli meg forrásként, innen került aztán a latinba. (Jób könyve 40:10)

Bóvli: 'értéktelen, olcsó áru, a héber Babel városnévből, amely jiddisül Bovel alakban használatos. (JB) A Magyar-jiddis Szógyűjtemény (továbbiakban JMSZ) egy érdekes jelentéstöbblettel szolgál: tudatlan, dologkerülő, testi hibás leány, akit nehéz férjhez adni. Az ÉTSZ már csak német eredetét említi.

Böhöm: 'hatalmas' a héber behemah-ból.(JB) Létezik böhéme alakban is, melynek a jiddisben inkább van tuskó, bunkó, fajankó jelentése. A bibliai nyelvben csupán nagytestű állatot jelent. (1000+1 jiddis szó továbbiakban, 1000)

Brahi: 'vicc', 'tréfa' a jiddis szó, 'brahiból 'viccből', brahira vesz kifejezésekben is.(JB)

Cefet: 'beteg' a héber cefet-ből, cefetül érzi magát kifejezésben jelentése 'rosszul érzi magát'.(JP) Gyalázatos, komisz jelentésben szerepel az ÉTSZ-ban, eredetét nem jelöli.

Elpaterol: 'megszabadul vkitől, vmitől', a héber patar-ból, melynek jelentése 'elbocsát' a jiddisben poter formában 'vmitől mentes' jelentésben. (JB) Az argóban 'eltűntet', 'eltesz szem elől' jelentésben az ÉTSZ itt sem utal az eredetre.

Fuser: 'rossz munkás', 'kontár' a német-jiddisből. (JB). Az ÉTSZ-ban kontár jelzőként, itt csak német eredetére van utalás.

Gajd, gajdol: 'zaj', 'hangosan, össze-vissza énekelni' a héber gad-ból. (JB) Gajd formában 'jókedvű lárma', 'tréfás dal', gajdol 'csúnyán, elnyújtva énekel' bizonyos nyelvjárásokban 'hangosan, de érthetetlenül beszél' (ÉTSZ) Ez utóbbi jelentésében fordul elő a sárbogárdi diáknyelvben, Nyírbátorban pedig 'énekel', 'kornyikál'.

Gettó: 'zsidók részére kijelölt városrész' (JMSZ), A középkortól a XIX. századig elkülönített zsidónegyed. Az arabból az olasz nyelv közvetítésével vált nemzetközi szóvá, elkülönített nemzetiségi negyed értelemben. (ÉTSZ). ~ szavunk csak a középkor végén jött létre, a velencei zsidónegyedet nevezték így először, mivel az valószínűleg a hordókészítők (ol. ghetto) utcája volt. A magyarországi zsidónegyedeket a középkorban még Judengasse-nak nevezték. (1000)

Hadova: 'üres beszéd', a héber ha-davar-ból, melynek jelentése 'a szó' (JB). Az argóban 'beszéd', a roma nyelvben pedig 'tolvajnyelv' jelentésben él tovább. (ÉTSZ) A börtön szlengben pedig olyan beszédre értik, amely csak részben fedi a valóságot.

Hakni: 'vándorolva politikai nézeteket terjeszteni, színházi előadásokat csinálni', a héber ha-kol-ból, 'minden' (JB). 'Kampó', horog'. A színházi életben: színésznek a szerződési helyén kívüli, külön díjazásért vállalt fellépés. 'Bolondéria' jelentésében a németből származtatott. (ÉTSZ) a régi Budapest fattyúnyelvében: titkos, záróra utáni mulatóhely. A rockzenészek szlengjében az eredeti jelentéshez közeli tartalom őrződött meg, miszerint 'pénzért fellépni'.

Handlé: 'kereskedő', a német Händler-ből, a jiddisben hendler formában (JB). 'ószeres' jelentésben a jiddisből. (ÉTSZ)

Happol: 'megragad', a jiddis a hapn-ból .(JB) A börtönszlengben 'lop', csór' jelentésben.

Hapsi: 'férfi', 'szabad' (Frejer értelemben) a héber hofshi-ból. (JB) Az argóban és a börtön szlengben is 'férfi' értelemben.(http://mek.oszk.hu...)

Haver/havér/háver: 'barát' a héber haver-ból, 'a Halkhában jártas férfi', havrusze: 'tolvajbanda' a héber-arámiból. (JB) A sárbogárdi diáknyelvben 'kedvelt tanár' jelentésben használatos. (http://mek.oszk.hu...)

Herót: 'félelem', 'gond', a héber haratah-ból, a jiddisben jelentésváltozással 'sajnálni', harote.(JB) Ha valamiből elegünk lesz, akkor azt mondjuk: harótet kapunk tőle, ez a jiddis kifejezés a héber mitharét 'meggondolni magát' igéből származik, s a jiddisből vette át a pesti argó a herót-ot. (1000)

Jampec: 'furcsa öltözetű ember', a jiddisbe a szlávból került yampots, 'bolond' jelentésben. (JB). Az ÉTSZ szerint divatmajomként öltözködő, feltűnősködő, léha fiatalember.

Jatt: 'kezet ráz', 'megveszteget', a héber yad, 'kéz' szóból, jattol formában 'kezet ráz', pénzt ad'. (JB) A börtön szlengben is ez a két jelentés él tovább.

Jubileum: 'évforduló' a héber yobel, yovel-ból (minden 7-ik évet követő év a ~ év)(JB). A Pallas Nagy Lexikon szerint: a latinban 'örömünnep' jelentéssel bír, de hivatkozik a zsidó 'Jóbel-év'-re.

Kibic: 'megfigyelő', 'kívülálló', aki beleavatkozik a dolgokba, anélkül hogy résztvevő lenne (pl. kártyajáték). A jiddisben kibetser, míg a németben Kiebitz. (JB) Pallas Nagy Lexikonban csak a német eredetet említik 'bíbic madár'-ként, a már említett jelentés mellett.

Lébecol: 'könnyedén él' a német Leben igéből a jiddis is a német jelentést őrizte meg lebn alakban. (JB)

Majré: 'fél' a héber mora-ból, a jiddisben ugyanez moyre. Majrés: 'aggódó', majrézik: 'fél' (JB) A JMSZ a majróh alakot is említi ugyanebben a jelentésben, mi több, a börtönnyelv is így használja.

Mázli: 'jó szerencse' a héber mazzal-ból, a jiddisben ugyanez mazl,(JB) a JMSZ mázl/mázol alakjait említi. A jiddisben létezik még slemázl formában, a héber eredeti pedig jelent 'szerencsecsillagot' is. (1000)

Melák: 'hatalmas ember' a héber melekh 'király' szóból.(JB)

Meló: 'munka', a héberben melakhah, a jiddisben melokhe, a németben Maloche. (JB)

Mesüge: 'bolond' a héber meshugga, a jiddis meshuge-ből.

Mismás: 'bizonytalan egyveleg' a németből. (ÉTSZ) A JMSZ-ban miszmácholni alakban szerepel jelentése pedig 'megnyugtatni, elvenni a kedvét vmitől', míg a mai nyelvben az elmismásol jelentése 'elken, eltussol, valamit tessék-lássék végez' (MSZ).

Mószerol: 'beárul' a héber moser 'áruló'-ból, olyan személy, aki egy zsidót a nem zsidó hatóságoknak beárul. (JB). A JMSZ mészerer alakban, de ugyanezzel a jelentéssel említi.

Pacák: 'férfi' a jiddis pacef-ből (JB). A héberből, pacek, került a jiddisbe, de itt jelentése még 'arc'. (ÉTSZ)

Rahedli: 'sok' a németből. (JB)

Séró: a héber se'ar 'haj' szóból.

Sisera, sisere-had: 'népes sereg', 'lusta népség', a Sisra névből (Bírák Könyve 4,2) (JB). A Lutheran Ökumenikus szótárban: a Bibliában szereplő Sisera kánaáni vezér nevéből zajos, különösen gyerekekből álló embercsapat. (http://okumenikus.lutheran.hu)

Smucig: 'fukar' a németben schmutzig, a jiddisben shmutsik (JB). A börtönnyelvben 'irigy' jelentésben.

Sóher: a fenti szó szinonímája (JB) a JMSZ-ban sochajr alakban 'fekete', 'pénztelen' jelentésben.

Srác: 'kisfiú' a héber sheretz-ből.(JB) Az ÉTSZ szerint a jiddis közvetítésével került a németben a héberből.

Stika, stikában: 'titok', 'titokban' a héber shetikah 'csendben' szóból. (JB) a jiddis közvetítésével került az argóba, 'az illetékesek előtt titkolva' jelentésben. (ÉTSz).

Stikli: 'trükk' a jiddis shtikl, 'darab' szóból. (JB) Az ÉTSz szerint az azonos alakú német 'csíny' szóból került a magyarba.

Szajré: 'lopott dolog' a héber sahar-ból amelynek jelentése 'vásárolni', a jiddisben ez már skhoyre alakban szerepel 'áru' jelentésben. (JB) Az argóban a tisztes áruból 'lopott dolog' lesz, míg a börtönnyelvben további jelentésváltozással: 'csomag'.

Tarhál: 'koldul' a héberben tirhah, a jiddisben tirhe (JB). Az argóban már 'kéreget' jelentésben , az ÉTSz szerint az arámiból került a jiddisbe.

Topis: 'rongyos' (JB). A börtönnyelvben megőrizte eredeti jelentését.

Tré: 'elnyűtt' a héber terefah-ból 'nem kóaser', tréfe, tréfli alakban jelentése 'értéktelen', használhatatlan' (JB) a tréfli, kóser fogalmak a zsidó viccekben is elválaszthatatlan fogalmak. (1000)

Tróger: 'alkalmi munkás', 'teherhordó', 'becstelen ember' a németben Träger, a jiddisben troger. (JB) Az ÉTSz hozza még 'faragatlan', 'nyers, aljas


Művelődés történet I. évf.

Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem engedélyével 

***

Faragó Vera: Baumhorn Lipót, a zsinagógaépítő

Baumhorn Lipót, a magyarországi zsinagógaépítészet kétségtelenül legnagyobb egyénisége. Több évtizedes alkotói tevékenysége nagy részét zsinagógák tervezése és építése tette ki. Ilyen lenyűgöző számú és magas művészi színvonalú életművel talán csak a színházépítő Fellner és Helmer rendelkezik.

Az 1860-ban Kisbéren született Baumhorn kora egybeesett a magyar zsidóság emancipációjával, a magyar zsidó polgár, a Gründerzeit addig soha nem látott gazdasági boomjával (amely zsidóság nemcsak megrendelője, de finanszírozója is a zsidó templomoknak), tágabb értelemben a magyar zsidóság asszimilációjával, amely soha nem sejtett lehetőséget teremtett az évszázados diszkrimináció és elnyomatás után

E kor közhangulatát nagymértékben befolyásolta az 1882-1883-as tiszaeszlári per és az azt övező antiszemitizmus, nemzetközi vonatkozásban a Dreyfus- ügy, illetve annak negatív hatásaként a zsidóság bizonyos köreiben Herczl révén kibontakozó cionista mozgalom. A kor vallási vonatkozásban is megosztott: a magyar zsidóság kettő, illetve három részre szakad. Ilyen politikai – társadalmi – vallási miliőben szocializálódott Baumhorn Lipót, aki a bécsi Technische Hochschule- ban Kőnig, Ferstel és Weyr neves építész professzorok tanítványaként folytatta tanulmányait. Hazatérve építészként szembesülnie kellet a magyarországi építészeten belüli két domináns irányzattal: a birodalmi megrendelésekre is számot tartó, akadémikus jellegű historikus irányzattal, amelyet Alpár Ignác neve fémjelzett, és a nemzeti stílus megfogalmazásán fáradozó Lechner Ödönnel és körével, a kor és a századforduló legkiválóbb építészeivel, Lajta Bélával, Komor Marcell- lel, Jakab Dezsővel, akik a magyar szecesszió és a népművészet által ihletett nemzeti stílus kialakításán fáradoztak

Baumhorn Lipót 1883-1894 között a Pártos és Lechner tervezőirodában dolgozott, amely időszak egész munkásságára meghatározó jelentőséggel bírt: nagyvonalú, könnyed rajzkészség, finom és gazdag részletképzés. Stílusára rendkívül módon hatott a Lechner- i eklektikus komponálási mód, amelyhez keleties, illetve reneszánsz, barokk, nem ritkán szecessziós ornamentikát alkalmazott. Épületein szinte mindig megjelennek a Lechner és követői által alkalmazott téglaívek, homlokzaton végigfutó hangsúlyos függőleges lizériák, amelyek túlemelkedve a főpárkányon a gótika égbetörő hatására emlékeztet

Baumhorn Lipót e bonyolult, lüktető, nagy kihívásokkal teli korban mind művészeti vonatkozásban, mind vállalkozói mivoltát tekintve jól tájékozódott. Maga a zsinagógaépítészet a kor építésze számára viszonylag új terrénum. Bár olyan nagyszerű elődök szolgáltak modellül, mint a Dohány utcai zsinagógát építő bécsi Ludwig Förster, vagy Rumbach utcai zsinagógát építő fiatal Otto Wagner, ezek stílusa már nem felelt meg a századvég modern szellemiségének. A neológ zsidóság monarchia szerte egyéni arculatú, individuális motívumokkal díszített, látványos zsinagógát akart orgonazenével és bimával. Baumhorn kitűnően ráérzett e sokféle igényt és szándékot képviselő zsidó közösség ízlésére, elvárásaira

Egy zsinagógaépítő számára - éljen bárhol és bármikor, valahol mindig a Bibliából ismert Salamon templom a főinspirátor, a modell, az irányadó, az etalon. Baumhorn Lipót és kortársai számára is fontos volt, hogy Jeruzsálem ókori építészetéről, a Salamon templomról valamiféle image- a legyen. Ennek kialakításában nagy szerepet játszottak a XIX. századi közel- keleti ásatások, Moses E. Lilien varázslatos lírai- biblikus képei, amelyek az építészeti motívumok gazdag tárházát képviselték és analóg módon valószínűleg a legrégebbi izraeli templomépítészet alapjául is szolgáltak

Baumhornak azok a legsikerültebb és legkorszerűbb alkotásai, ahol a díszítő elemek kevésbé dominálnak és a sajátos hatást az épület nagy tömegében megjelenő tipikus keleti gyökerű formaelemek adják. A szecesszió határozott konstruktív vonulatának tekinthető Ceglédi, Újvidéki, Losonci, Gyöngyösi és a Budapest Aréna úti zsinagóga. A Szegedi, Újvidéki, és a Páva utcai ezen felül részletképzésének gazdagsága, rendkívüli finomsága, mégis egységes megformálása révén emelhető ki. Mikor templomainak tervét precíz vallási kontextusba illeszti, mesterét Förstert követi, ahol minden részlet pontosan kidolgozott ikonográfiai programnak van alávetve. 

A Baumhorn által épített huszonkét önálló, és a megannyi felújított, kibővített zsinagóga kronológiai sorrendben a következők:

Esztergomi zsinagóga (1888)
Fiumei zsinagóga (1895): Itt már markánsan jelentkeznek a Baumhorn- i templomépítészet formajegyei. Ez élete fő művének, a Szegedi zsinagógának mintegy előzményének tekinthető: az iszlám- mór és az itáliai reneszánsz építészetet idéző gazdag rajzolat a Lechner- féle díszes diadalív, a frigyszekrény fölötti kissé bizáncias, kissé indiai hangulatot árasztó kupola.

Nagybecskereki zsinagóga (1896)
Temesvári zsinagóga (1899): A Fiumeihez, a Szegedihez és a Szolnokihoz hasonlóan két korábbi itáliai tanulmányútja hatását viselik.
Szolnoki zsinagóga (1898)
Szegedi zsinagóga – a szakirodalom szerint is „a világ talán legszebb zsinagógája”. „Fantasztikusan káprázatos, megannyi bonyolult részletétől megszédül a fej és elakad a lélegzet.” (Susan Birnbaum: Jewish Telegrahic Agency)

A már évtizedek óta tervezett zsinagógát Lőw Immanuel szegedi főrabbi ösztönzésére és aktív közreműködésével 1903-ban avatták fel. Építészettörténeti előzményeként a firenzei reneszánsz dóm gazdag felületi díszítésű, mégis tektonikus méltóságát a pisai román-gót dóm szinte anyagtalan légiességű plasztikáját említhetjük. (Vállalkozók Lapja, 1903. máj.19.)

A metszet és az alaprajz Baumhorn jellegzetes szerkesztésmódját követi, amely a monumentális műveinél követett, lényegében görögkereszt alaprajzi forma, négy irányba egyformán nyújtott hajókkal, amelyek a saroktornyok közötti timpanonnal lezárt oromfalakban végződnek. Négy oszlop tartja a karzatot és a kupolát. A kupola szerkezet klasszikus megoldású: a pilléreket hatalmas félkörös boltívek kötik össze. A kupola kettős szerkezetű: kifelé az épület külső arányaihoz igazodó magas építmény, körben bevilágító ablakokkal, amelyek a belső ólomüvegezett kupolát átvilágítják. A belső kupolarész Baumhorn és Lőw elképzeléseinek megfelelően festett. Témája a Tóra és a hit kérdéseinek összefüggése, amelyet Lőwnek a bibliai idők növényvilága legnagyobb tudósának útmutatása alapján a Szentföld flóráját szimbolizáló növényornamentika keretez. A tér hangulatát a nagyfelületű gótikus formájú gazdag szimbolikájú üvegfestéssel díszített ablakok ragyogó színhatása még csak emeli (Róth Miksa munkája). Berendezése pazar, minden darabja hazai műiparos gondos munkáját dicséri. A gyertyatartókat a római Titus diadalívének reliefje alapján mintázták. A frigyszekrény oldalsó fülkéi Toledo középkori zsinagógáját idézik.

A következő, a Szegedi zsinagógához hasonló monumentális alkotása a Budapesti Lipótvárosi zsinagóga pályázatára benyújtott - papíron maradt - tervezete (1899). A pályázat előzményei és visszhangja egyaránt ambivalens volt. A kor építészeinek krémjét felvonultatott pályázókat (közülük egyedül a fiatal Baumhorn épített már zsinagógát) általános fanyalgás fogadta. E pályázatban csúcsosodott ki a kor vallásos és szekularizált zsidóságát feszítő ellentmondások bonyolult viszonya. A hivatalos akadémizmus és a művészeti és építészeti szempontból valóságos paradigmaváltásként értelmezhető szecesszió küzdött itt egymással. Baumhorn Lipót III. díjas pályaműve a többivel együtt a fiókban maradt.

A sienai dóm horizontális-sávos motívumait tükröző brassói zsinagóga (1901) után a kaposvári zsinagó­gát újítja fel (1905-06), a pécsi zsinagóga kibővítése (1905), a szegedi régi zsinagóga átalakítása (1906) után megépíti a ceglédi zsinagógát, majd a makói, szatmári, újvidéki templomot (1909). Az újpesti zsinagóga bővítése után 1908–1909-ben megépí­ti a viszonylag kis mérete ellenére is monumentális hatást keltő budapesti Aréna úti zsinagógát. Sajátos, nagyvonalú homlokzatformálásával egyrészt megőr­zi a Lechner-iskola jegyeit, de letisztultabb formavi­lágával már előrevetíti az életmű későbbi karakterét. (Ma, sajnálatos módon, edzőcsarnokként funkcionál.) A nyitrai zsinagóga (1910) után a kecskeméti zsina­góga megrongálódott kupoláját tervezi újjá, egyben a felújítási és bővítési terveket is gyönyörűen oldja meg. Az egri (1911–13), a trencsényi (1913) – hatalmas kupolás, jellegzetesen Baumhorn-stílusú zsinagóga, gyönyörű mór és szecessziós stíluselemekkel díszítve –, a nyíregyházi zsinagóga (1918-23) után került sor a budapesti Páva utcai zsinagóga megépítésére (1923), amely szokatlan megoldásaival, monumentalitásá­val, részleteinek finom kidolgozásával csak a harminc évvel ezelőtti szegedi zsinagógához mérhető. Baumhorn különleges feladatra vállalkozott: az udvarra néző monumentális épület úgy jött létre, hogy a szabálytalan négyszög alaprajz átlója lett a templom igen finom, keleties díszítésű főhomlokzata. Az iszlám építészet buharai, hívai medreszeire emlékeztet a kerámiaberakás anyaga és mintája. A Tűzoltó utca felől a zsinagóga zárt épületkomplexum benyomását kelti. Ezzel éles kontrasztban áll a gazdag kiképzésű festett belső tér és az egyedi tervezésű tóraszekrény. A belső teret díszítő virágmotívumok és héber feliratok átgondolt vallási koncepcióról tanúskodnak.

A Csáky utcai zsinagóga 1925–1927-es bővítése régi hiányt pótolt, igaz, nem az eredeti elképzeléseknek megfelelően. Az „új-új zsidónegyed” mintegy 40 ezer környékbeli hívőjének a lipótvárosi, szabadtéren álló, reprezentatív zsinagóga helyett – talán a megválto­zott történelmi kor negatív tapasztalatainak hatására is –, egy szintén Baumhorn tervezte, kevésbé látvá­nyos, zárt, a városi szövetbe „belesimuló”, egy lakóház udvarába beépített zsinagógával kellet beérnie.

A nagykanizsai zsinagóga átépítése (1928) után a gyöngyösi zsinagóga megépítésére került sor (1929-31), amelyet már korszerű vasbeton szerkezet tartott. A szokásos boltozatokat a vasbeton gerendákra állított modern kupolaszerkezet váltotta fel: az összkép egy simább, összefogottabb tömegű, ugyanakkor részle­teiben változatlanul a középkori és a keleti elemeket alkalmazó gyönyörű zsinagóga benyomását kelti.

Utolsó zsinagógáinak terveit és azok kivitelezését már vejével, Somogyi Györggyel közösen készítette. A Bethlen téri zsinagóga (1931–32) bővítése és átépí­tése is közös munkájuk eredménye. A Foch Antal által tervezett Izraelita Süketnémák Országos Inté­zetéhez Baumhorn könnyedén illesztette a templo­mot, amelynek belső tere a Csáky utcai zsinagóga térmegoldásait követi.

Külön tanulmányt érdemel a századforduló gazda­sági prosperitása idején épült több tucatnyi világi rendeltetésű épülete, a Szeged-Csongrád Takarék­pénztár és bérpalotától kezdve a Csata utcai elemi iskoláig. Ez a hallatlanul gazdag és termékeny életmű mindmáig feltáratlan, különleges értékű zsinagógái­nak egy része elpusztult, nagyrészt elhanyagolt, vagy méltatlan célokat szolgál.

Művelődéstörténet szak, IV. évfolyam

Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem engedélyével

*** 

Szlukovinyi Péter: A Miskolc környéki csodarabbik nyomában IV. (befejező) rész Bodrogkeresztúr

Bodrogkeresztúr a Tokaj-Hegyalja legkiesebb fekvésű települései közé tartozik. Közvetlenül a Bodrog mellett fekszik, a 164 méter magas Dereszla domb alatt hosszan elnyúlva. A Bodrogon túl ligetes, mocsaras síkság terül el, amelynek nagy része a Tokaj- Bodrogzug Tájvédelmi Körzethez tartozik. A tavaszi áradások idején hatalmas összefüggő víztükörben tükröződnek a település házai.

Engel Sándor tokaji fűszer-nagykereskedő minden pénteken kora délután felpakolt egy szekérnyi főzési alapanyagot, fűszert, áthajtott Keresztúrba Reb Sájeléhez. Ajándék volt ez a szegényeknek.

Tokaj felől krumplival megrakott szekér haladt Keresztúr főutcáján. A rabbi házánál a lovak megálltak. Hiába hajtotta, ütötte őket a fuvaros, csak nem indultak. A rabbi éppen imádkozott. Kinézett a nagy zajra az ablakon át, majd kijött. "Miért ütöd a lovakat ?" A válasz meghallgatása után azt mondta: "Rakj le két zsák krumplit, s meglátod, elindulnak." A kocsis lerakta. A lovak rögtön elindultak.

A csodarabbiról anyámtól hallottam. Azt mondta, oda mindenki mehetett tanácsot kérni. Tőle nem jött el senki sem, hogy meg ne etette volna. Megmondta, ki milyen álláspontot foglaljon el. Ha tudott segíteni, pénzt is adott. A Lebuj-kocsma egy zsidóé volt. Annak a kocsmárosnak a fia is elment hozzá tanácsot kérni, s a tanács be is vált. Szekereken is jártak hozzá, még külföldről is. Jószívű volt. Még gyógyított is.

Nagyapámtól hallottam. Erdőt irtottak a Bodrogközben. A folyó ki volt áradva, sok halat lehetett fogni. Elvitték eladni a rabbi házához. Velük volt egy gyerek (nemrég elhalt nagybátyám), s a rabbi ránézett. "Ez a gyerek maláriás." - mondta. Adott az apjának valami porokat, azt kellett szednie. A gyerek idővel meggyógyult.

Otthon nagyon sokszor hallottam apámtól a következő történetet. A keresztúri rabbi csodatételével magyarázták világra jövésünk körülményeit. Anyám terhes volt. Dr. Goldstein, a városi orvos megállapította, hogy a gyerek meghalt, s eltávolította a magzatot. Azt mondta, anyám is meg fog halni, mert műtét közben hullamérgezést kapott. Apám nagyon megijedt. Valaki azt tanácsolta, menjen el a rabbihoz. El is ment. Hosszú sor állt, várt a sorára. Amikor a küszöbhöz ért, s benézett, meglátta a rabbi. Kiszólította a sorból, s azt mondta: "Menj a sarokba, és imádkozz !" Imádkozott, majd mikor sorra került, elmondta az esetet. "Az a sok pénz kell, vagy a feleséged ?" - kérdezte a rabbi. (A sarokban kisebb asztalon nagy halom pénz állt.) "A feleségem ! Segítsen, mert csak a csoda segíthet !" Mire a rabbi: "Adok neked három kockacukrot, minden nap csepegtess rá ebből a folyadékból. Meglátod, meggyógyul. Meg fog maradni. Csak menj!" Hazamenve leült az ágy szélére. "Na mit mondott a rabbi ?" - kérdezte látszólag alvó felesége, pedig nem is tudta, hogy ott volt. Elmondta. Kiültette a feleségét egy székre, ahogy a rabbi mondta, s minden nap megkapta a kockacukrot. Harmadnapra felállt. Nemcsak életben maradt, de még szült három gyereket.

Kezdő óvónő voltam. Három évig nem kaptam állást. 1923-ban Tokajban végre állást hirdettek. Egy helyre tizennyolcan adtak be pályázatot. A felügyelőbizottság minden tagjának volt jelöltje. A jegyző lányát maga a főispán patronálta. Anyám barátnője, Grósz Ilonka azt tanácsolta, menjünk ki a rabbihoz. Szekérre ültünk, s áthajtottunk. Elmondtuk, mi a helyzet. "Menjetek haza, meg lesz választva!" - mondta a rabbi. A választáskor valaki új javaslattal állt elő: legyen titkos szavazás! Így történt. A 22 tagból tizennyolc rám szavazott. Később tudtuk meg, mikor a rabbiné (rébchen) meglátogatta Grósz Ilonkát, hogy a választáskor a rabbi egész nap imádkozott. Ma is hiszem, ő segített.

Apám mesélte, hogy szeretett volna kőműves-iskolába menni. Pesten volt az iskola, oda kellett menni felvételi vizsgára. Izgalmában elment a szemben lakó rabbihoz. "Nyugodj meg, sikerülni fog! Inádkozni fogok." Sikerült a vizsga, elment megköszönni a segítséget. "Én a Jóistennel beszélgetek. Tudtam, nem lesz semmi baj." - mondta a rabbi.

Templomból jöttek az emberek, váratlanul nagy zaj támadt. A zsinagóga és a rabbilakás között volt egy kút, beleesett egy gyerek. A zajra a rabbi is előjött. "Nem fog meghalni !" - mondta. Apám azt tanácsolta, engedjenek le kötelet. "Ne kötelet, láncot." - szólt közbe a rabbi. Abba a gyerek, aki a kút szélén a köveket fogta, belekapaszkodott. Lassan húzták. "Óvatosan!" - intette őket a rabbi. Aztán azt tanácsolta, lassan, fokozatosan melegítsék fel. A gyerek életben maradt.

Gyerekkoromban a virágoskertet kapáltam, mikor jött egy néni. Vesz-e nekem az anyám nyakláncot`? - tudakolta, s beküldött megtudakolni. Anyámnak elmondta, hogy nagybeteg az egyetlen lánya, s a rabbit ajánlották. De pénze nem volt, vitte a nyakláncot, de a rabbi nem fogadta el. Anyám megvette nekem a láncot 200 koronáért, az asszony visszament Reb Sájeléhez. "Ez a nyaklánc !" -mondta ő. "Én kiegészítem a pénzed. Nyugodj meg, a lányod meg fog gyógyulni!" Két hónap múlva újra eljött az asszony Székesfehérvár melletti falujából. Megköszönte a rabbinak. "Már jár a lányom."

Hat éves voltam, a papkertben laktunk. Egyszer késő este mocorgás, s valami furcsa ének hallatszott az ablak alatt. Féltünk, mert apám nem volt otthon. Kocogtatták az ablakot, majd újra hallottuk az éneklést. (A szöveg nélküli dallamról lehet szó. - Z. L) Másnap megtudtuk, hogy a szomszéd cigányasszony, Ida néni fogadta be az idegent. Elmondta, hogy a tuzséri fatelep gazdag tulajdonosa volt, eltévedt. A keresztúri rabbihoz igyekezett tanácsot kérni. Két éve meghalt a felesége, meg akarta tudni, jól teszi-e, ha megnősül ?

Közeledett a péntek este, de nem volt hal. A rabbiné idegesen járkált, majd beszólt a férjének: "Nincs hal !" Reb Sájele csak imádkozott. Egy idő múlva a rabbiné újra beszólt: "Itt az este, de még nincs hal !" Mire Reb Sájele: "Légy nyugodt, lesz ! Ne zavarj !" - s újra imájába mélyedt. Nemsokára elszállt egy gólya az udvar fölött, s kiejtett a csőréből egy halat. Körbeszállt, kelepelt egyet. Volt már hal.

Egy zsidó ember elment Reb Sájeléhez: "Szeretném, ha megszabadulna a fiam a gajtétól" (keresztény feleség). Mire a rabbi: "Minden rendben lesz !" - elkezdett imádkozni. Egyszer a férj nem volt otthon, a fiatalasszony tüzes vasalóval dolgozott. Szikra pattant, kigyulladt a függöny, majd az egész ház. Füstmérgezésben meghalt az asszony. Úgy hitték, kérésük teljesült.
 
Amikor valaki rálépett a rabbi küszöbére, mindannyiszor egy koronát gyártott a prés, ami a küszöbbe volt építve.

Leégett a zsinagóga melletti épület. A rabbi háromszor körülszaladta, s a tűz elaludt.
 
Nem tudom mék mondta. Amikor meghalt a keresztúri rabbi, nagyot dörrent az ég. Pedig felhő sem volt. Abban az órában halt meg.

Azt írja a könyv, Reb Sájele Szandecből hazajövet halt meg. Ez nem igaz. Ő egy 160 cm magas, köpcös, igen elhízott ember volt. Nem járt sehová. Még az állomásra sem, nemhogy Galíciába.
 
Nem úgy halt meg, ahogy mondják. Az udvari lakást, melyben fia lakott, újra zsindelyezték. A rabbi papucsban járt. Átment az udvaron, szögbe lépett, de nem sokat adott rá. Harmadnapra bedagadt. Megmutatta híres orvosunknak, Kahán Jakabnak, aki vérmérgezést állapított meg, s kórházba küldte. Nem ment. Harmadnapra meghalt.

Reb Sájele 1925-ben halt meg. Annyian voltak a temetésén, hogy még az akácfákon és háztetőkön is voltak. Filléres vonatnak hívták, amivel jöttek. Az állomásról fuvarosok hozták a faluba a vendégeket. Többet kerestek aznap, mint máskor egy hét alatt.

Anyámtól hallottam, hogy nem szabad a Dereszlán átmenni. A temetőnél, ahol járt, egyszercsak megszólalt egy hang: "Ne tovább ! Ne tovább !" Megijedt, visszafordult. Eszébe jutott a régi történet: van ott egy csipkebokor, ami hétévente lángra lobban. Ha mégis ott akarsz átmenni, tégy szentelt krétát vagy fokhagymát a zsebedbe. Úgy nem lesz baj.

Anyám modern asszony volt. Mégis amikor torokgyíkban voltunk, elment Ereb Sájeléhez. Ő adott anyámnak egy zacskó kockacukrot, amit megáldott. Ebből adott anyám, míg meg nem gyógyultunk.
 
A szüleim 1920-ban házasodtak. A gyermekáldás késett. Apám gyakran járt át imádkozni Keresztúrba. Kérte a rabbit, járjon közbe a Teremtőnél. Egyszer édesanyám is elment vele. Nem tudott szólni, csak a könnyei záporoztak. Reb Sájele a nevén szólította: Szurele (Szerén) ne sírj, kislányotok születik. Majd elkomorult, olvasott. Szüleim sokat emlegették, vajon mit olvasott ki a sors könyvéből? Én tudom a választ.


Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem engedélyével
 

Szlukovinyi Péter: A Miskolc környéki csodarabbik nyomában III. rész Sátoraljaújhely

Az 1770-es évekre köszöntött be a hegyaljai zsidóság történetének első fénykora. A népesség tetemes szaporodása, a viszonylag jó közbiztonság, a prosperáló kereskedelem virágzó hitközségek kialakulásához vezetett, amelyek sorában Sátoraljaújhely, hol közösségének nagysága, hol intenzív szellemi kisugárzása folytán gyakran játszott vezető szerepet.