Für Emil: A vörös tehén

Alakos jelenetnek ható ábrázolás, mely mintha a veres tehén mózesi helyét illusztrálná: azt a rítust, mely a megtisztulást jelenti egy hulla érintése esetén. Azonban nem jelenetszerű a cselekmény - ábrázolói értelemben, tehát inkább jelenésszerű. A kompozíciós elemek szuggesztív szimmetriája, az erősen visszafogott tér jelzésszerű szerepeltetése, s a hangsúlyos frontalitás mind ezzel cseng egybe, és megnehezíti a szöveget követő képleírást.

A kép alsó harmada a jelenet színpadának padlója: meleg sárga alapon dinamikus, egy irányba hajló narancssárga gesztusokkal élénkített felület, lezárása a közép felé emelkedik alacsony ívvel. A fölső kétharmad így egy - lent konkáv ívvel záruló - síkidom: viszonylag plasztikusan fölvitt fehér mindenféle más szín hígabb vonásaival törve. E függőleges és vízszintes felületek találkozási vonalát középen érinti alulról egy hatalmas meisseni porcelántál - ferdén rálátás miatt oválissá torzult - képe, de ezt az érintkezést eltakarja a tálon álló vörös tehén. Felénk frontálisan fejét és bal oldalát mutatja, ránk néz. Fehér pöttyök tarkítják vörös bőrét, sziluettje (ezen belül is hangsúlyozottan hasadt körmei) élesen elválik a fehér alaptól, de alakja nem síkszerű a jelzésszerűen szoborszerű modellálás miatt. A tányér színei a fehér és a kék. Ez utóbbi a képtérbe balról jövő fény vetett árnyékaiban mutatkozik meg. Ettől balra jobb kezében kést tartó lubavicsi chászid kalapban, imakendővel a vállán átvetve. Vele átellenben egy strájmlis chászid áll mályvaszínű tóraszoknyával fedett Tórával a kezében. Mindkettőjük arca, teste felénk fordul szembőlnézetben, lábuk viszont oldalnézetiek. Jóval fölöttük egy-egy fekete ruhás és szárnyú chászid angyal egymás felé fordulva lebeg; az ő arcukra profilból látunk. Kezükben egy imakendőt feszítenek a tehén és az egész jelenet fölé, ez is fehér-kék csíkos.

E kendő lehet thálisz is, vagy csak egy textilkendő, amivel talán a vért törölnénk le. Ebben a helyzetben azonban a lenti szereplők imaként fölfogható együttesét fedi az I-ten felé. Színei, amelyek a tálon is és a padlón úszó, szintén fehér-kék virágokban is következetesen szerepelnek, mind a thálisz színeit idézik, akár az izraeli zászló. Fölajánlás, étel értelmű itt a tál szerepeltetése. Az áldozat élénk vörös színe utalhat az elégetés előtt mindig megnyúzott tetem csupasz húsának látványára, a lángszínű és faktúrájú padló az elégettetésre. Ezeket csak fölfokozza a háttérfüggöny és a tál találkozása által a fehér felületben létrehozott, kétoldalról a tehénnek szegezett szarvszerű formapár, mely mintha nyársra húzná az állatot, legalábbis nagyon feszült figyelmet terel alakjára.

Az imént háttérfüggönyt említettem, melyet csupán sugall az alját jelentő konkáv íve miatt a háttér - azonban az áldozatot nem a Szentek Szentjét rejtő függöny előtt, hanem általában az égőáldozati oltár előtt: tehát a Találkozás Sátrának bejáratánál szúrták le. A vétekáldozat véréből (itt erről van szó ugyanis) hétszer hintettek e függöny felé.

Meszelt falakon elhelyezve a nem egynemű fehér háttér kilép e kép szélein túlra: bárhol eggyéolvad e különös játékban az őt hordozó belső tér burkolatával. E megoldást Für Emil többi képén is előszeretettel alkalmazza és e játék érvényesülése érdekében nem járul hozzá bekeretezésükhöz.

Kulcsszerepű az óriásira fölnagyított porcelántál, ennek szimbólumereje teszi egyértelműen álomszerűvé a képet, s tagadja az "alakos jelenet" olvasatot. Valóban, e kompozíciót Für Emil irányított álomlátás révén szerezte a fölkérés, majd e történet alapján elindulva. Az öt motívumot szándékosan tartja távol egymástól, saját terüket megadva nekik, ezzel szintén az álomszerűséget erősíti. Jelentésükben elválaszthatatlanok a lenti szereplők: a kést tartó pusztán gyilkos lenne szerszámával és a tehénnel a Ne ölj! törvényének fényében, a Tórát tartó alak legitimálja cselekedetét, és viszont. Kettősségükben talán a téma paradoxona jelentkezik, a tehén hamuja tisztává teszi a tisztátalant és tisztátalanná teszi a tisztát.

A tehén, de a férfiak tekintete által is, és egyáltalán, a konkrét vétekáldozat görcsösen hű, véres és kétségbeesetten komoly illusztrációja helyett Für Emil egy talányosként vagy vidámként is tapasztalható képet alkotott, mely a szertartás fotószerű leképezése helyett inkább az áldozat misztériumát fogalmazza meg.