Áldozat - engesztelés : : kortárs képzőművészeti kiállítás

Thury Levente: Komoly kísérlet a hangya és a mindenség viszonyának leképezésére


(fa, kerámia, 2 db, 200x20 cm, 150x20 cm)
Fotó: Szelényi Károly

Nagyobb méretü kép új ablakbaHangya, mindenség, viszony, leképezés, kísérlet, komoly - Thury Levente

Az egyértelműségeket nagyvonalúan kizáró, rejtőzködő természetű, áttételekkel terhelt jelentésköröket hordozó és kibontakoztató alkotás Thury Levente két egymás mellé rendelt, támasztó funkciójától megfosztott pillér-műből álló, 2004-ben született Komoly kísérlet a hangya és a mindenség viszonyának leképezésére című plasztikai kompozíciója.

A mű megközelítésében megoldási lehetőségként a pontos, korrekt leírás merülhetne fel, ha e cél megvalósítását nem akadályozná meg maga a mű. A vertikális tengelyre komponált alkotás, illetve a vertikális tengely-mű egyik eleme két méternél magasabb, míg a másik mintegy méteres magasságú, négyzetes alapú, eltérő magasságban azonos módon megszakított-megnyitott fenyőfa-hasáb: a magasabb világos, az alacsonyabb kissé sötét felület-, illetve anyagkezelésű. A fa anyagának természetes szépségét, a csomókat láttató, a testhatároló síkokkal és a síkok találkozásának éles éleivel szabályosan közrefogott magasabb hasáb a felső részén ferde elmetszéssel zárul, míg a kisebb vízszintes felső síkján záró-elemként meghajló, farokszerű motívum jelenik meg. A magas hasáb "deréktáján" zöld és kék színű, határozott és véletlenszerű körvonallal közrefogott festésnyom, és mellette a felületből kiemelkedő, bordó pecsétviaszba nyomott elmosódott lenyomat fedezhető fel. A magasabb pillér téri megnyitásában, a megszakított pillértestek által közrefogott tér-űrben két, egymással fordított helyzetben (fel/le) összeillesztett mázas kerámia Gólem-maszk, míg az alacsony pillér űrében hasonló elhelyezésben két, a lábfej csúcsán elfűrészelt sámfa bontja meg, egészíti ki, gazdagítja az együttest. Az alacsony "sámfás" pillér felső részén kunkorodó fa-farok mázas kerámia végdísszel ékesített: így a pillérek és az általuk hordozott plasztikai motívumok az anyagok és megmunkálásmódok, a forma, a kompozíció szintjén szervesen összekapcsoltnak ítélhetők. A párhuzamok és az ellentétek, a megfelelések és az eltérések művön belüli tartalmi villódzásait kutatva megállapítható, hogy a Gólem-maszkok és a sámfák elhelyezésében testet öltő azonosságok körében a hasábok közé szorítottság a determináns, de a sötét-világos, tömör-kéregszerű, élő-eszközjellegű, szerves-szervetlen ellentétein túl eltűnődhetünk a "pillérfő", a fejezet lecsúszásának és a "lábazat" felkapaszkodásának egyszerre konkrét és szimbolikus jelenségén is, valamint a természetesből rideg szabályossá, mesterségessé alakított fahasábokba foglalt antropomorf elemek megjelenésének problematikáján (illetve a különös módon tárgyiasult, a neo-geot szétziláló újexpresszionista-szimbolista-szürrealista látomáson.) (És mert a hangsúly történetesen a szimbolikus jellegen van, itt hosszan idézhetők lennének a jelképtárak oszlop- pillér- leírásai, pl.: "Függőlegessége miatt a figyelmet az ég felé irányítja, ezért elősegíti a misztikus elragadtatást." És persze a beazonosítási kényszereknek engedelmeskedve a Gólem-címszóhoz is vissza kellene lapozni. Ezután azonban kisebb zavart okozna a sámfa szimbolikus jelentésköreinek megközelítése és kibontása.

A látszólagos bizonyosságokra-lelések és a sejtések hálójában zsákmány után kutatva úgy tűnhet, hogy a dolgok nehezen megokolhatósága, valamilyen súlyos kényszerhelyzet, a kényszereknek való engedelmeskedés dilemmája motoz Thury Levente a mű-közeget oly intenzíven szervező-átható, a térben dinamikus vonzó- és taszítóerőket gerjesztő alkotásában, amely a tér-problematikán messze túllépve jelöli ki a fent és a lent pozícióját (levését), s fondorlatos plasztikai eszközökkel és leleményes utalásokkal teremt kapcsolatot a két szféra között.

Wehner Tibor
Magyar Zsidó Múzeum - 1077 Budapest, Dohány utca 2