Sváby Lajos: Az első áldozat

A festmény előterében két figura látható. A bal oldali piros ágyékkötős, sovány alak talán könyveken, vagy egy csíkos terítővel letakart hasábon ül. Az ölében kék kendő, kezében egy bárányt tart. Aránytalanul nagy, kopaszodó fejjel, mosolygó arccal tekint ki a képből, jobbra néz. A festmény jobb oldalán lévő meztelen figura nem ilyen méltóságteljes, jobb lábával furcsán, esetlenül térdel, bal lábára bal kezével támaszkodik. Lábai fekete árnyékot vetnek a kép előterében. Aránytalanul hosszú jobb kezével a bal oldali figura mögé nyúl. Borzas fekete hajjal, nyitott szájjal, sírva fordul el a mellette ülőtől. A két figura között, a festmény középtengelyében alul kissé megbillent gyümölcskosár és az arról leguruló színes gyümölcsök láthatók. Szintén a kép középtengelyében, a gyümölcsökre vöröses rózsaszín rózsaszálak potyognak az égből. A kép kompozíciójában meghatározó, a baloldalon elhelyezett geometrizáló, fekete deltoidokból és lila, piros háromszögekből álló háttér. A szereplők mögött, a háttérben egy rendkívül színes folyópart látható. A dombok között lenyugvó narancssárga napkorong felett az ég a narancssárgából a felhőkkel megtört sötétkékbe vált. Az égen a bal oldali figura feje fölött, egy bal kéz lebeg nyitott tenyérrel.

Az expresszív ecsetkezelés, a lazúros festésmód, mely alatt néhol a vászon alapozása és a grafittal felrajzolt vázlatok is jól láthatók nyugtalan hatást keltenek. Ezt a nyugtalanságot fokozzák az erős színkontrasztok, az élénk, vibráló és a sötét, komor színek ellentétjei. Az élénk narancssárga napkorongnak, a türkizkék folyónak, a gyümölcskosárnak és a rózsáknak a harmóniáját, a drámaiságot sugalló feketék, és sötétkékek törik meg. A kompozíció központjában lévő figurák titánfehérrel tört színeikkel emelkednek ki környezetük élénk coloritjából. A fehérrel kevert, kevés oldószerrel hígított tört színek vastag faktúrája is hozzájárul a hangsúlyosságukhoz, melyet ecset helyett festőkéssel vitt fel a vászonra a művész. Az alakok csontozatának fehérre festett erős színei vonalként hatnak, ami grafikus jelleget kölcsönöz a festménynek. A kép bal oldalán található, feketével hangsúlyozott résszel a jobb oldali figura fekete árnyéka teremt egyensúlyt.

Sváby Lajos festészetében gyakran fordul a mítoszok, különösen a Biblia felé. A festmény címe Az első áldozat Káin és Ábel történetére utal (Ter 4, 1-16). Témájában és kompozíciójában egyaránt Sváby 1971-ben készült, Izsák feláldozása című festményére reflektál (Ter 22, 3-14). Ennek kompozíciós alapja -két egymástól elforduló figura, a jobb oldali aránytalanul hosszú kezével a másik háta mögé nyúl - itt ismét feltűnik.

Az Úr Ábel áldozatát, a bárányt elfogadta, Káinét, a föld gyümölcseit elutasította, emiatt került sor a testvérgyilkosságra. Sváby egy lényeges ponton elrugaszkodik a hagyományos, keresztény ikonográfiától. Ábel felett az Úr áldó keze szokott megjelenni, ez ezen a festményen nem szerepel. Káint az Úr megátkozza, de egy jellel meg is védi őt, hogy ne ölhesse meg őt senki bosszulatlanul (Ter 4,15). Káin ezért a védelemért, oltalomért sír a festményen. Az áldást osztó jobb kéz helyett, az Atya védelmet nyújtó, a néző felé nyitott, bal tenyere jelenik meg. Az erőszakot megtestesítő Káin gesztusai, testtartása egyrészt a védelemért síró esendőséget, másrészt a brutális erőt fejezik ki. Ábel szelíd áldozatként jelenik meg, keresztbe vetett lábbal, egyenes háttal méltóságteljesen ül.

A Biblia elején rögtön megjelenik a születés és a gyilkosság, a jó és a rossz. A figurák közti különbség - testtartás, testalkat, színek, mimika -, illetve a háttér élénk színei és a fekete, sötétkék borús árnyalatok is ezt az alapvető kettősséget érzékeltetik. Az ember megszületik, de nem tudja mi vár rá. A festmény homéroszi "rózsaujjú hajnalán" ugyanúgy jelen van az élet pozitív oldala - az élénk színekkel megfestett napfelkelte, a rózsaeső-, mint az élet negatív, gonosz oldala - a bal oldali geometrizáló rész, az ég borús kékje, Ábel fekete árnyéka- melyek ellen semmit nem tehetünk. A Bibliában többször megismétlődik, hogy a két testvér közül a fiatalabb (pl. Ézsau) kapja meg az elsőszülöttnek járó áldást. Sváby ezt a Bibliában és az életben egyaránt benne rejlő ambivalenciát festette meg. Ezen érthetetlen kettősség végig kíséri az egész emberiséget, és annak minden halandó tagját, mivel mindig lesznek az erőszakot megtestesítő "Káinok" és a tőlük szenvedő "Ábelek".