Áldozat - engesztelés : : kortárs képzőművészeti kiállítás

Pál Csaba: Hármas tükör


(olaj, papír, 70x100 cm)
Fotó: Szelényi Károly

Nagyobb méretü kép új ablakba

"A teljes léleknek ... valóság, ami túl van a megnevezhetőn"
(Weöres Sándor: Hármas-tükör)

Pál Csaba festménye triptichonszerűen összetartozó három részből áll. A hármas szám az egész mű alapja, amely egyrészt a formai felépítésben, másrészt a redukált (csupán három alapszínből építkező) színhasználatban is kifejeződik. A kompozíció alapeleme a vörös szín, amely a fekete és a fehér különböző árnyalatú változataival polemizál. Az első képen az égő vörös szín dominál, amely a fekete foltokkal hullámzón örvénylik. Ezt a kavargó színfolyamot a fehérek itt-ott feltűnő foltjai teszik még lendületesebbé. A középső tábla uralkodó eleme a kép közepét megközelítően V-alakban kitöltő fehér forma, amely intenzív foltként vonja magára a figyelmet, holott a vörös és fekete színek összességében ezen a kompozíción is nagyobb felületet töltenek meg. A harmadik részen a fehér és a világosabbá szelídült pirosas árnyalatok kerülnek túlsúlyba, amelyek organikus formaként szövik be a képfelületet. A fekete szín ugyan itt is megjelenik, de szerepe elsősorban határoló vonallá redukálódik, illetve a térbeliség fokozását segíti.

A kontrasztos megoldás és a lendületes, néhol gesztusszerű vonalvezetés adja a kép intenzivitását, zaklatottságát. A vörös szín egyértelműen idézi fel a tűz asszociációján keresztül az égő áldozatot. Az áldozat folyamatának három fázisa jelenik meg ezen a triptichonon.

Az első darabon a fellobbanó tűz lángnyelvei a korommal és a pernyével keverednek, s a határok közt vergődő, bűnben égő lélek várja tűz általi szabadulását. Ez az áldozatra való felkészülés stádiuma. Az áldozat bár lemondással jár, mégis önként vállalt feladat. Pál Csaba képegyüttesén a mártírium szereplője, a lélek várja és akarja is a megtisztulást. Ugyanakkor a szertartás fájdalmaitól, a szenvedéstől való rettegést kell leküzdenie ahhoz, hogy rászánja magát. Ezt a kettősséget érzékelteti az első kép, amelyen a lángok a már martalékká vált és a bekebelezés előtt álló újabb áldozatok közös víziójaként hullámzanak. Pál Csaba mindezt - a színhasználaton túl - a széles, lendületes, néhol gesztusértékű ecsetvonásokkal éri el.

A második kép a kín és a megtisztulás közötti, villanásnyi időszegmenset merevíti ki. Az áldozat folyamatának leglényegesebb, érzékeinkkel meg nem ragadható momentumát. A kép közepét uraló fehér alakzat, formailag ugyan utal a tűzben emésztődő, lábainál fogva kifeszített áldozati állatra is. De Pál Csaba festményén a fehér szín szimbolikus jelentéssel bír. A fehér alakzat szárnyszerű asszociációt kelt, így a test elemésztődése által megtisztult lélek metaforája. Pál Csaba tehát éppen azt a pillanatot ragadja meg alkotásának ezen a részén, amikor a test, a kínok és bűnök forrása, az áldozat által elveszíti földi valóját, és a porhüvely fogságából kiszabadul az immár ismét ártatlan lélek. Ez az anyagtalan, megfoghatatlan szellemi szubsztancia. A lélek immár megszabadul határaitól, és a teljesség felé veszi útját.

A harmadik festmény a világgal eggyé lényegült, a körülvevő mikroorganizmusokban feloldódó, a teljesség állapotába került lélek szétáradását igyekszik megragadni. Pál Csaba vizuális eszközökkel jeleníti meg azt, ami érzékeinkkel fel nem fogható, fogalmainkkal meg nem nevezhető. A mi távlatainkból ezek a dimenziók nem észlelhetők. Ezért Pál Csaba eszközül a ráközelítést, a legkisebb összetevők kinagyítását választja, olyan hatást érve el, mintha apró sejtek mikroszkopikus felvételeit látnánk. Ezzel megerősítve azt is, hogy a lényeg legtöbbször az apró, a megbúvó, a jelentéktelennek tűnő részletekben rejlik. Mindenütt jelen van. Az egész, a teljesség is ezekből a kicsiny részekből épül fel.

Az áldozás folyamatának és következményének bemutatása által a három képen az áldozat és az engesztelés egyszerre, egymást feltételező dialektikus egységükben jelennek meg. Az áldozathozatal révén engesztelő és engesztelődő lélek megkezdheti útját a teljesség felé.

Szeifert Judit
Magyar Zsidó Múzeum - 1077 Budapest, Dohány utca 2