Baranyai András: Áldozat

A kompozíció három sorban elhelyezett öt fotóból áll, melyeken a kézfejek eltérő gesztusokkal szerepelnek. A felső sorban található két álló formátumú képen egy-egy, oldalnézetből ábrázolt, egymással szemben elhelyezett széttárt kéz látható. A két beállítás első látásra szimmetrikusnak tűnik, alaposabb megfigyelés után a hüvelykujjak helyzetében észlelünk különbséget. A bal kezet ábrázoló fotó háttere világos, a bal felső sarokban kicsit sötétebb a tónus. Párjának, a jobb kezes fotónak a háttere világosszürke. Az ellentét az árnyékokban is megjelenik. A baloldalon a tenyér kap megvilágítást, így a kézfej külső része sötét, míg a jobboldalon a kézfej külső része van megvilágítva, így a tenyér árnyékos. A kézfejek megvilágított részei a bőr színéhez hasonló, narancssárgával színezettek.

A középső sorban, a vízszintes helyzetű papíron, egy kézfogás látható. A fotón az emberek kézfeje és csuklójuk szerepel. Itt is fontosak a sötét-világos ellentétek. A baloldalról benyúló kar egy fehér ruhadarabbal zárul, míg a másik oldalon, a csuklóra fekete pulóver és fekete zakó borul. A baloldali kézfejnek a külső része sötétebb a jobboldali kézből látszódó ujjaknál. A kézfejek itt is narancssárgára vannak színezve. A háttér foltos, érzékeny szürkéje, a kézfogás felett homogén feketére van színezve. Az alsó sorban szintén egy fotó-pár látható, mind a kettő négyzet formátumú. A baloldalon, egy kartonból kivágott keret közepén egy kézfej bújik elő. A tenyér teljesen árnyékban van, csak a keretből kinyúló ujjak láthatók. Az ujjak helyzetéből - felül a hüvelykujj, a jobb alsó sarokban a három középső, a jobb sarokban a kisujj - kiderül, hogy egy balkézről van szó. A jobboldali fotón négy ujj kapaszkodik egy ugyanilyen méretű keret bal alsó sarkába. Az erősen megvilágított ujjak élesen elkülönülnek a keret mögötti sötét, árnyékos résztől. A baloldali keret sötétebb tónusú, mint a jobboldali.

Baranyay kompozíciójában a gesztusokra és a világos-sötét részek ellentéteire épít. A megvilágítással, a háttér tónusával modellál. Ezekből az ellentétekből mégis egy kiegyensúlyozott kompozíciót hoz létre, melynek leghangsúlyosabb eleme a kézfogás. Az egyensúlyt az is elősegíti, hogy a felső két sorban használt színezés az alsó sorban nem jelenik meg.

Baranyay András gyakran visszatérő motívuma a kéz, a kézfej. A kezet a kezdetek óta az erő jelképének, az ember erejének a szimbólumának tartják. A kéznek rendkívül fontos szerepe van a kommunikációban. A világ minden nemzete használ kézjeleket. Vannak nemzetközileg elfogadott kézjelek, vannak nemzetektől függően, eltérő jelentést hordozó gesztusok. Bizonyos kézmozdulatok egy-egy csoporthoz, eszméhez való hovatartozást is kifejezhetnek. Baranyay műalkotásának a felső sorában látható kéztartás az ókeresztény művészetben elterjedt, de már az ókori pogányok által is használt orante tartásra emlékeztet. Ilyen értelmezésben a széttárt kéz az imádkozásra utal. A két fotóról a fohászkodás mellet a bizonytalanság, segítségkérés gesztusa is eszünkbe juthat. A középső sorban egy kézfogást látunk, a kézfogás mindig két ember kapcsolatára utal. Sok mindent kifejezhetünk kézfogással: köszönést, köszöntést, megállapodást, bemutatkozást, gratulációt, bocsánatkérést, kiengesztelés. A bal alsó sarokban, a keretből kinyúló tenyér a lassú kitárulkozásra, kinyílásra és az ehhez kapcsolódó tapogatózásra utalhat. A mellette lévő, a keret aljába markoló kéz, az előzővel ellentétben a bezárkózást, a kapaszkodást fejezheti ki. Ha a kompozíció egészét nézzük és a felső sort az imádkozás gesztusának, az alsó sort az ember kitárulkozásának és magába zárkózásának tekintjük, a kézfogást a mű címében szereplő engesztelésként fogjuk fel, akkor az egészet úgy értelmezhetjük, mint az isteni jelenlét és a földhözragadt ember közötti engesztelő kézfogás.