Magyar Zsidó Nagyjaink

Pári Mirella, Szegő András

1963-ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.” 1972-ben elméleti fizikai eredményeiért Albert Einstein-díjjal tüntették ki.

1902. november 17-én született Budapesten, szülőháza falán, a Király utca 76. szám alatt emlékét márványtábla őrzi. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1920-ban, majd a budapesti Műegyetemre iratkozott be. A híres Rátz tanár úr és Mikola Sándor fizikatanárainak lenyűgöző középiskolai előadásai után azonban csalódott az egyetemi oktatásban. Tanulmányait a berlini Technische Hochschule hallgatójaként folytatatta. Részt vett a Berlini Egyetem híres fizikai szemináriumain, itt ismerhette meg Einsteint, Planckot, von Lauét és a modern fizika többi meghatározó személyiségét. 1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd ugyanitt doktorált Polányi M. vezetésével.

Berlinben találkozott az atomfizika másik magyar géniuszával, Szilárd Leóval, akihez azután egész életét végig kísérő szoros barátság fűzte. Wigner másik közeli barátja, a 20. század legnagyobb matematikusának tartott fasori diáktárs, Neumann János volt.

1925-ben hazatért Budapestre és beletörődve apja akaratába, az apja által vezetett újpesti bőrgyárban kezdett dolgozni, de egyre jobban érezte Berlin és a tudományos élet hiányát. Figyelemmel kísérte a fizikai kutatásokat a tudományos lapokban, és ő sem akart kimaradni a fizika forradalmából.  A berlini Vilmos Császár Intézetbe szóló meghívásnak már nem tudott ellenállni az alacsony fizetés ellenére sem. Itt kapcsolódott be a kvantummechanikával foglalkozó kutatásokba.  Eredményeit 1931-ben könyv formájában jelentette meg Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában címmel, mely a fizika ágában tudományos bestseller lett. (A csoportelmélet lényegében a geometriai szimmetriákon túlmutató, a fizikai történéseket, pl. elemi részecskék közötti átalakulások, leíró törvényszerűségek általános alapjait feltáró matematikai módszer.)

A berlini politika egyre nyomasztóbb hangulata, növekvő és fenyegető befolyása azonban elűzte a tudós rétegeket. Számos európai tudós Amerikába tette át székhelyét. Wigner Jenő, Neumann Jánossal együtt a princetoni egyetem meghívására érkezik az államokba.

A maghasadás 1939-es felfedezése a berlini Vilmos Császár Intézetben, melynek hírét Niels Bohr vitte meg Amerikába, igazolta Szilárd Leó korábbi elméletét a nukleáris láncreakcióról. A Szilárd-féle elméletet korábban többen tévesnek vélték. A berlini felfedezéssel azonban most beigazolódott a felismerés: a láncreakcióval felszabaduló hatalmas energia iszonyú pusztításra lesz képes.  Ádáz küzdelem kezdődött a láncreakció megvalósításának elsőségéért és hogy azt végül is Amerikában sikerült beindítani, és a reaktorokban ellenőrzötten működtetni, jelentős mértékben köszönhető Szilárd Leónak, Teller Edének és Wigner Jenőnek.

A második világháború kitörésekor Roosevelt elnök utasítást adott az atomenergia-program beindítására. A Manhattan project fedőnevű titkos kutatási program központja Chicago lett. Roosevelt létrehozta az Uránium Bizottságot, amelybe Enrico Fermit, Szilárd Leót, Teller Edét és Wigner Jenőt nevezte ki. Wigner a Chicagói Egyetem Metallurgia Laboratóriumában egy elméleti fizikai csoportnak lett a vezetője, amelynek titkos feladata az első atomreaktor megtervezése és megépítése volt. Az önfenntartó láncreakció 1942. december 2-án valósult meg egy kis laboratóriumi reaktorban. Wigner a világ első reaktormérnökeként a nagy teljesítményű reaktorok tervezését végezte, melyek meg is épültek Hanfordban. Ezek termelték a kísérleti robbantásokhoz nélkülözhetetlen plutóniumot (az első kísérleti robbantást Alamogordóban (Új-Mexikó) hajtották végre 1945. július 16-án).

A második világháború után Wigner Oak Ridge-be ment, ahol reaktorfejlesztéssel, valamint a reaktorok biztonságos, polgári célú működésével foglalkozott. Az Eisenhover amerikai elnök által alapított Az „Atom Békés Felhasználásáért” Díjat 1959-ben Szilárd Leó és Wigner Jenő kapta. 

A hetvenes években gyakran hazajárt Magyarországra előadásokat tartani. 1983 nyarán látogatást tett a Paksi Atomerőműben. 1987-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1988-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

1994-ben még személyesen vette át Magyarországon a Szilárd Leó-érmet. Princetonban hunyt el, tizenöt évvel ezelőtt, 1995. január 3-án, 92 éves korában.

Forrás:
Magyar Nagylexikon
Nobel-díjasok lexikona.